Régi ismerősök és új barátok - Spawn: Kezdetek 11-14. kötet

"Spawn tünékeny árnyként csipkézett szélű rendet vág Manhattan ásító kanyonjai felett. Amerre elhalad a városban, felrázza a nyugvó lelkeket... A szívek zakatolni kezdenek... A tüdők hevesen kapkodják a levegőt. Amikor holnap felébrednek, iszonyatos rémálmokra panaszkodnak majd."

Az Infinity kiadó rendesen belehúzott a Spawn kötetek kiadásába; a képregényfesztiválra négy vadiúj kötet jelent meg egyben, a gyors tempónak köszönhetően pedig elértünk az eredeti sorozat 86. füzetéig, ezzel utolérve a néhány éve kiadott, hat számot megélt képregénysorozatot. A mennyiség azonban koránt sem megy a minőség rovására, és bár eddigi cikkeimben nem tettem, de külön ki szeretném emelni Galamb Zoltán fordítói munkáját, aki a fenti idézethez hasonló további bravúros, a magyar nyelv szépségeit teljes mértékben kihasználó szövegekkel halmoz el minket. Mivel a Spawn történetekben gyakran előfordul narráció, melyek stílusában sokkal igényesebbek, mint az egyszerű párbeszédek, így külön öröm, hogy ilyen minőségi tolmácsolásban olvashatjuk Todd McFarlane szövegeit.
Az eddig kötetekben magyarul megjelent 86 Spawn füzet sokkal inkább írható le egy folyamatként, mintsem különálló történetek összességeként. A protagonista jellemfejlődése, a felbukkanó gonosz erők, az egymáshoz látszólag lazán kötődő szereplők egyre folyamatosabb összefüggései ebben a négy kötetben még erőteljesebben érvényesültek, mint eddig valaha. McFarlane nagy kaliberű története egy tévésorozathoz hasonlóan a karakterek jellemének elmélyítésével, és a különböző szálak összevarrásával egy igazán élvezetes és komplex világot teremtett. Spawn folyamatos küzdelme az emberségének megtartásáért folyamatosan előtérben van, és sok esetben valószínűleg az olvasó is együttérez ezzel a fáradhatatlanul gonosz erőkkel, és belső démonokkal megküzdő lénnyel. Hiába kapta az erejét a pokoltól, nem csak mi, de a képregény karakterei közül többen abban bíznak, hogy ő lesz az, aki képes lesz igazi változásokat eszközölni kitartása és akaratereje miatt.

A Spawn sorozatot az állandóság mellett - amit az állandó szereplők és helyszínek biztosítanak - a folyamatos megújulás jellemzi. A karakterek fejlődése, a változó erőviszonyok és viszonyrendszerek, a megnyugvás és a harc folyamatos váltakozása, valamint az új szereplők felbukkanása mind frissen tartja a narratívát. Nehezen lehet kiszámítani, hogy épp mi fog történni az adott szituációban, hisz a Spawn világában még a legtragikusabb és legszörnyűbb dolgok is mindennaposak, de azért a happy end-re is van némi esély a különböző helyzetekben.

A két magánnyomozó, Sam és Twitch, akik eddig főként Spawn árnyékát kergették, ebben a négy kötetben sokkal közelebb kerülnek a címszereplőhöz. Ez már csak azért is üdvös, mert a nyomozók és Spawn közötti interakciók rengeteg új lehetőséget nyitnak meg a történetben, a változatossághoz, újszerűséghez ilyen téren is hozzájárulva. A két szereplő története egyébként nemsokára önálló kötet formájában is olvasható lesz magyarul, ami külön örömhír lehet sokaknak. Egy másik fontos mellékszereplő, Blake nagyi múltjában való vájkálás, illetve Spawn neki nyújtott ajándéka is kedves rész számomra a sorozatban; mindig is szerettem azokat a történeteket, amik a mellékszereplőkre is kellő hangsúlyt fektetnek, és nem félnek részletesen is bemutatni őket. Ez Blake nagyi esetében is így történt, aki már csak Spawn emberi értékrendjének megőrzése miatt is elengedhetetlen karakter. Cogliostro legendájához is közelebb kerülünk végre, a rejtélyes hátterű egykori ivadék is rejteget meglepetéseket, akár még egy külön szériát is megérdemelne a története.

McFarlane folyamatosan több szálon futó története, és az egymástól látszólag távoli karakterek összefűzése és kibontakoztatása mesteri módon érvényesül ezekben a kötetekben; most érezzük igazán, hogy mindennek megvolt a maga értelme, és a kezdeti néhol már túlzásba vitt 90-es évek hangulat sokkal érettebb irányba tart, vagyis fejlődik nem csak Spawn személyisége, hanem maga a történetvezetés is. A Spawn -történetek hangulatához nagyon markánsan hozzájárul a média jelenléte a három tévéadó által, ami már az első kötetben is egyedi hangulattal látta el a sztorikat.

A rajzokat tekintve Greg Capullo továbbra is remekel, rajzai tökéletesen passzolnak McFarlane rajzaihoz, nyilván az is sokat segít, hogy utóbbi azért megmaradt kihúzónak, így a sorozat megalkotójának vizuális lenyomata továbbra is meghatározó szerepet tölt be a sorozatban. Legyen az Cyan szobájában egy apró jelenet, vagy a Patkányváros egyik koszos szeglete, a Spawn képregények a színezéssel együtt minden alkalommal vizuális élményt jelentenek, amik Brian Haberlin és Dan Kemp keze munkáját dicsérik. 

A sorozat szempontjából igencsak meghatározó négy köteten vagyunk túl, a java pedig még hátra van, sok izgalmas fordulatot és eseményt rejtenek a következő részek is, a kiegészítő sorozatokkal együtt. Köszönjük az Infinity kiadónak fáradhatatlan munkáját, és hogy újraélesztették a Pokolivadékot a magyar szcénában. Izgatottan várjuk a következő köteteket!


Megjegyzések