Veszélyekkel teli bolyongás Budapest utcáin - Magyar rapszódia (Vittorio Giardino)

Vittorio Giardino rejtélyes karakterének első felbukkanása a második világháború előtti pattanásig feszült, főként Budapest utcáin játszódó történetben olvasható. Az eredetileg 1982-ben Max Fridman - Rapsodia Ungherese címmel megjelent kiadvány Max Fridman szemén keresztül mutatja meg a város színfalak mögött játszódó, veszélyes politikai játszmáit, és vele együtt járjuk be az 1938-as Budapest utcáit. A karakterről szinte semmit nem tudunk, csak annyit, hogy a Genf-ben élő Max egyedül él lányával, távol a nyomozásoktól, és politikai csatározásoktól. Múltjáról is csak foszlányok derülnek ki a későbbi párbeszédek által, az olvasót szinte a kötet legvégéig (és azután is) a sötétben tapogatózva hagyja Giardino.
 A Budapesten egymásnak feszülő politikai nagyhatalmak játszmái megállás nélkül zajlanak a színfalak mögött, ebben a káoszban pedig Max az iránytű, akit enyhe zsarolással sikerül a titokzatos Cégnek újra munkába állítani. A Rapszódia csoport tagjait egy kivételével kegyetlenül meggyilkolták, az ügy felderítését pedig akaratlanul is Max-nek kell elvállalnia. Budapestre érkezésével veszi kezdetét az a roppant hangulatos múltbéli utazás, amiben a történet olvasói részesülhetnek; fényűző partikon, bárókon, kávézókon, üldözéseken, bordélyházakon, és sok más egyéb aspektuson keresztül vezet az utunk. Folyamatosan ott motoszkálhat a fejünkben, hogy megértsük az események hátterét, és Max-ről is többet megtudjunk, elvégre egy elég nagy múltú, tapasztalt figuráról van szó. Ami kifejezetten zavart, hogy az ő karakterével kapcsolatban még a kötet végére is csak vajmi keveset tudunk meg (nyilván a folytatásos jelleg miatt), ami egy kis hiányérzetet eredményez a végére. 
Néha kicsit úgy éreztem magam, mint a Napszállta című film nézése közben, máskor pedig hatalmas lelkesedéssel merültem el a múlt évszázad jellegzetességeiben és szokásaiban. Ez a korszak már távol van a ma emberétől, de az ilyen jellegű történetek mégis kicsit közelebb hozzák. A rajzok a színezéssel együtt pompásan teljesednek ki a nagyméretű formátumban, Giardino hajszálpontos rajzaival egyszer sem ő mellé. Élvezetes volt továbbá a nevezetes budapesti helyszíneket is viszontlátni egy komplex történet keretein belül. A végkifejletben levő csavar ügyesen dörgöli az olvasó orra alá a tényt; semmi sem az, aminek látszik.


Megjegyzések