Szerdán robban a mozikba országszerte a DC alakulóban levő filmes univerzumának új darabja, az Igazság Ligája, ennek apropóján pedig érdemes kicsit elővenni a legutóbbi részletét a kirakósnak, vagyis a Wonder Woman-t. Női főszereplővel manapság elég kevés szuperhősös filmet látni, a legutóbbi ilyen a 2005-ös Elektra volt, de DC téren az ezredforduló után a Macskanő óta erre még nem volt példa (bár kérdéses, hogy utóbbi mennyire számít annak). Önálló WW film sem létezett ezelőtt, képernyőn eddig többek között csak egy tévésorozat volt a 70-es években, plusz természetesen rajzfilmek is kijöttek, Igazság Ligája és egészestés WW is.
A film lényegében egy visszaemlékezés Csodanő első nagy kalandjáról,
annak a bizonyos fotónak a kapcsán, amire Bruce akad rá a Batman
Superman ellen filmben. Egy igencsak szép szigeten veszi kezdetét a
sztori, Themiszkürán, ahol Diana, az amazonok királynőjének a lánya
cseperedik fel, és fejleszti harctudását és rátermettségét. Egy véletlen
folytán Steve Trevor amerikai vadászpilóta száll alá az égből
repülőjével, hogy mielőtt a szigetre csalogatja az őt üldöző németeket,
megmártózzon egy kicsit a vízben. Diana ezt nem nézi tétlenül, ő is
csatlakozik, majd közös erővel és a harcos amazonok segítségével teszik
helyre a német katonákat. Diana felkapja pajzsát és kardját, hogy a
sikeresen megmenekült pilóta segítségével rakjon rendet az első
világháborúban, és nem mellesleg legyőzze Árészt, a háború istenét.
A
sztoriban időnként sok a cukormáz, a harcjelentekben pöppet túl sok a
CGI, viszont Gal Gadot remekül hozza a főszerepet. Egy vérbeli harcos,
aki szelíd és naiv, mint egy kiscica, de pont ezért szeretjük. A
legjobb jelenetek nem is a nagy harcok és robbanások, nem a látványos
ugrások és esések, hanem Diana rácsodálkozásai a világra, a
férfiakra, és az emberek szokásaira. Teljesen érthető is, hisz egy olyan
ember, aki eddig csak harcos amazonokat látott, jogosan áll értetlenül egy-két
dolog előtt. A férfi-nő kapcsolatot boncolgató eszmecsere a hajón Steve
és Diana között pedig a legeltaláltabb párbeszéd az összes közül, már
azért a 4-5 percért érdemes bepróbálnunk a filmet. Az ilyen kis elmerengések
kifejezetten az erősségek számlájára írhatók, és kellő kontrasztot
biztosítanak az elrugaszkodottabb részekkel szemben. Az ellentét a nők uralta
sziget és a férfiak dominálta háború között között remekül van érzékeltetve, és a történelembe ágyazottság is jól áll a filmnek, bár kicsit
furcsán hat, amikor a német katonák végig angolul beszélnek, még
legváratlanabb vészhelyzetben is. Amerikai film, de hát na, volt nekünk itt már egy Becstelen Brygantik, többek között. Végezetül pedig muszáj
megmutatnom a legjobb zenét a filmből, vagyis annak inkább csak egy
bizonyos részét; ez a többször visszatérő dallam remekül
passzolt WW csatáihoz, és kölcsönzött neki egy sajátos hangulatot. 02:00-tól csekkoljátok:
Dirrr!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése