Norman Osborn az egyik alapköve Pókember világának; annyiszor tört már borsot a Hálószövő orra alá, hogy azt számontartani is nehéz. Az egyik megkerülhetetlen történet vele kapcsolatban a Gwen Stacy halála történet, amire már ezernyi utalás volt későbbi Pók-történetekben. A Múlt Bűnei sztoriban bár közvetlenül nem, de közvetve nagy szerepet játszik, bár ezt inkább azoknak az olvasóknak ajánlom, akiknek magas az ingerküszöbük. A Mennydörgők vezetőjeként is tevékenykedett egy ideig a jó öreg Norman, illetve a Sötét Kor időszak alatt saját Bosszúangyal csapata is volt, természetesen bűnözőkből. Sam Raimi pedig hozzátette a magáét, és kaptunk egy überbrutál filmes Zöld Manót a 2002-es Pókember mozifilmben.
Norman Osborn Amerika egyik vezető vegyipari, de robotikai kutatással
is foglalkozó gyárának volt társtulajdonosa. Azért, hogy vagyonát és
befolyását gyarapítsa, akár törvénytelen eszközökhöz is hajlandó volt
nyúlni. Mikor megtudta, hogy a cég társtulajdonosa, Mendel Stromm
professzor nagy összeget vett fel a gyár számlájáról, és art saját
céljaira használta, annak ellenére, hogy tudta, Stromm vissza akarta
fizetni a pénzt, kihasználta az alkalmat, hogy egyedüli tulajdonossá
váljon: feljelentette és bebörtönöztette társát. Stromm kísérleti
jegyzőkönyveit megkaparintva Osborn a maga javára akarta elkészíteni
kollégája tervei alapján azt a szert, amely a számítások szerint
megnöveli az emberi intelligenciát és a testi erőt. Az oldat azonban
zöld szintivé vált és felrobbant Osborn kezében, aki mellett a sebészek
hetekig huszonnégy órás szolgálatot teljesítettek, hogy életét
megmentsék. Ez sikerült is, Osbornt végül hazaengedték a kórházból. Csak
Osborn tudott róla, hogy a kísérlet sikerült: intelligenciája hatalmas
mértékben megnőtt. Arról viszont még neki magának sem volt tudomása,
hogy egyúttal meg is őrült. Elhatározta viszont, hogy álruhás bűnözőként
fogja erejét, intelligenciáját, és gyárának kísérleti termékeit (mint
fegyver-alapanyagokat) kamatoztatni. Ruháját a Stromm-féle vegyület
színe után zöldre festette, és Zöld Manónak nevezte el álruhás önmagát.
Úgy gondolta, hogy bűnöző pályafutását a legcélszerűbb az akkor még
újsütetű szuperhős, Pókember meggyilkolásával kezdeni, hiszen erre a
"hőstettére" hivatkozva később majd az országos, sőt világmérete
bűnszövetkezetek vezetője lehet. Mindezt többször meg is kísérelte, de
annak ellenére, hogy sokszor volt közel a győzelemhez, sosem sikerült
tervét valóra váltania. Eközben Peter Parker összeismerkedett és
összebarátkozott Norman Osborn fiával, Harryvel, sőt a börtönből
szabaduló Stromm bosszújától Pókember mentette meg Norman Osbornt -
Parker barátjának apját. Ezek után a Manó újabb kísérletet tett Pókember
elpusztítására. Egy gáz segítségével időlegesen eltompította Pókember
pókösztönét, így feltűnés nélkül követhette, és rájöhetett, hogy
Pókember és Peter Parker ugyanaz a személy. Ekkor elfogta Peteit, és
egyik titkos rejtekhelyére hurcolta, ahol hencegésképpen maga is
felfedte titkos személyazonosságát. Az ezután következő verekedés során a
Manó feszültség alatt lévő elektromos kábelek és vegyszeres üvegcsék
közé zuhant, amelyek együttes hatására Norman Osborn emlékezetéből
kiestek mindazok a hónapok, amelyek alatt kettős életét élte, sőt
őrülete is elmúlt. Pókember úgy gondolta, Norman Osborn-nak nem kell
felelnie őrületében elkövetett tetteiért, és Harrynek is jobb, ha nem
tudja, hogy apja volt a Zöld Manó. A következő hónapokban a Zöld Manó
kétszer is felülkerekedett Norman Osborn személyiségén - ilyenkor a Manó
Pókemberre támadt, akinek mindkétszer sikerült visszaszorítania
ellenfelét Osborn tudata alá. Norman Osborn pedig nem tudott róla, hogy ő
a Zöld Manó. A harmadik ilyen alkalommal a Zöld Manó elrabolta Peter
Parker szerelmét, Gwen Stacyt, és lehajította a George
Washington-hídról. Pókember elkapta a zuhanó lányt, de akkorra az már
halott volt: a zuhanás miatt bekövetkezett sokk végzett vele. Az ezt
követő csatában a Zöld Manó csapdát állított Pókembernek, amibe végül ő
maga sétált bele: mellkasát átütötte röppentyűjének hegyes orr-része.
Apja halála megviselte Harryt: kábítószerektől befolyásolt agya azt
képzelte, hogy ő a Zöld Manó... de ez már más lapra tartozik. (forrás: adattar.kepregeny.net)
A figurát egyszerűen imádom! A klasszikus Steve Ditko stílusban adja vissza az őrült gonosztevő karakterét, minden apró részletet tökéletesen megjelenítve. Még a miniatűr tökbombába sem lehet belekötni a minőséget illetően. Pazar darab.


Megjegyzések
Megjegyzés küldése