Magyar valóság feketén-fehéren

Vass Róbert negyedik képregénye a múlt szombaton megrendezett Hungarocomixra jelent meg a Nero Blanco Comix kiadó jóvoltából, mindösszesen 150 példányban. Ahogy a példányszám is mutatja, az új magyar képregények manapság sokszor aránytalanul kevés figyelmet kapnak, és ennek megfelelően kis közönséghez jutnak el, kivétel ez alól mostanában két kiadvány, amiknek sikerült nagyobb hírnévre szert tenniük (Királyok és Keresztek, Nyugat+zombik). Utóbbi tény azért sajnálatos, mert bizony igazi kincsnek, és színfoltnak tudnak bizonyulni az ilyesmi kis szerzői kiadványok, sosem érdekelnek annyi embert, mint egy új DC vagy Marvel történet. A "Különös idegen nyelven 2017" 40 oldal tömény (ámde könnyen emészthető) magyar valóságot tartalmaz, ami egy pillanatra sem taszító; olyan dolgokat és ezek folytán érzelmeket jelenít meg, melyekben mindannyian élünk, mindannyian ismerünk, tapasztalunk... Egyszóval a miénk. Számunkra ismerős élethelyzetek, beszélgetések, olykor pedig teljesen abszurd szituációk teszik színessé, az amúgy fekete-fehér kiadványt. Itt jegyezném meg, hogy eleinte (talán még kicsit most is) sajnálom, hogy nem színes a kötet, de az első pár oldal után teljesen bele tudtam feledkezni a skicces, karakteres, "színtelen" rajzok világába. A hangsúly sokkal inkább a történeten és a mondanivalón van, de azért a grafika terén is találkozunk ötletes megoldásokkal, például az Őszi zavargások sztoriban a történelemszörny, illetve a karakterek egyszerű, pálcikaemberes, ámde mégis stílusos ábrázolása ugyanebben a történetben.
Már a borítón és hátsó borítón levő szövegek láttán jó kedélyállapotba kerülhet a kedves olvasó, az első, magát az alkotót is magába foglaló történet pedig teljesen megalapozza a kiadvány humoros jellegét. Poénos, szarkasztikus, és egy pillanatra sem erőltetett párbeszédek jellemzik a füzetet mindvégig, a jókedv mindenki számára garantált, aki ebben az országban, azon belül is Budapesten él, és nyitott szemmel (és füllel!) jár az utcákon. Az egyetemista Karcsi, és lakótársa, egy másik bolygóról érkezett különös figura, János kalandjait követhetjük nyomon, budapesti tüntetéseken, kocsmázásokon és a nagymama meglátogatásán keresztül sok-sok humoros élethelyzetben. Amikor a füzetet olvastam a napokban, akarva akaratlanul is hangosan mosolyogtam a laza, és ultravicces szövegeken, egyszerűen át tudtam érezni az egész jellegét; tökéletesen célba ért a dolog nálam. Jelen kiadványunk változatosságban is bővelkedik, ugyanis a rövid sztorikon kívül vannak itt nekünk a különféle humormagazinokból, és rejtvényekből már ismerős egy képpel és rövid szöveggel ellátott poénos helyzetek, levelezési rovatot pótló beköszönés János részéről, illetve egy igazán különleges, interaktív történet. Bizony, a kiadvány legszórakoztatóbb története, A Falum Labirintusa egy igazi kuriózum; Karcsi a nagymamájához látogat vidékre, és a különböző szituációkra adott válaszait mi választhatjuk ki, és a válasznak megfelelően kell az adott képkockától olvasni tovább a történetet. Én nagyon jól elszórakoztam vele, minden lehetőséget végigpróbálgatva, rettentő jó ötlet volt ez az író részéről, bevallom ilyesmivel képregényben még nem is találkoztam. A másik kedvencem az ezt követő sztoriban annak a bizonyos öregúrnak a sztorija, akinél az alkoholfogyasztás pont fordított hatást ér el, mint mindenki másnál; Ő olyankor józan, mikor felönt a garatra.

Összességében egy nagyon szórakoztató, és humoros kiadvánnyal van dolgunk, ami mindenkinek ajánlatos aki szeret nevetni, és persze a képregények műfaját sem veti meg, főleg ha az elgondolkodtató történetekkel van fűszerezve. "Hú, de meta!"

Megjegyzések