Óvakodj önmagadtól!

A mutáns nyomozóiroda újabb történettel jelentkezik a Marvel+ idei első különszámában, amely egészen pontosan az X-Factor sorozat 13-18. részeit tartalmazza. Az előző két kötethez hasonlóan itt sem marad ki egyetlen rész sem, külön öröm, hogy megszakítás nélkül olvashatjuk ezt a sorozatot. No de miért is szeretjük az X-Faktort (nem, nem a tehetségkutató műsorra gondolok)? Nincsenek egész világot, vagy világokat megmentő küldetéseik, nem a régi ellenfeleik térnek vissza sokadjára, nem ugyanazokat a köröket rója, hanem mer kiállni a sorból egyedi történeteivel. A hangsúly nem hatalmas akciójeleneteken és ütős, rövid beszólásokon, hanem a párbeszédeken, és ezen belül a lelki dimenzión van.
Kezdésnek az első történet máris egy beszélgetős rész, melyben a csapat tagjai a Marvel Univerzum kedvelt pszichiáterének öntik ki a lelküket. Megismerhetjük belső vívódásaikat, örömeiket és bánataikat; Peter David igyekszik feltárni ennek a csapatnak a lelki világát és közelebb vinni azt az olvasókhoz. Az iroda vezetője, Madrox, a többszörös ember ebben a sztoriban is igen nagy szerephez jut, amit egy pillanatra sem kell bánni, hisz magasan ő a legérdekesebb karakter ebben a vonulatban, és nagyon sok potenciál van benne. Jelen történetünkben, több kevesebb sikerrel próbálja felkutatni azokat a "másait", akiket különböző célokkal küldött szét a világban, például hogy tanuljanak valami hasznosat, amit majd Jamie magába tud szippantani, és részévé válhat. A kötet legérdekesebb szituációi ezekből fakadnak, és a hozzá dukáló párbeszédeket Peter David mesterien tálalja nekünk. Arra a kérdésre is választ kapunk, hogy Jamie képes-e hagyni, hogy egy mása folytassa a szépen felépített külön életét családjával, vagy sem. Utóbbi az "Önuralom" címet viseli, és remekül mélyíti el Madrox karakterét, és viszonyát saját másával. A történet kiváló érzékkel vegyíti a drámát a humorral és csöppnyi akcióval fűszerezve, hogy azért a fegyverropogás se maradjon el.
Pablo Raimondi (13-16.) és Khoi Pham (17-18.) rajzai nagyon is passzolnak a sorozathoz, és a rajzok bár kevésbé darkosak, mint az előző két kötetben, így is gördülékennyé és élvezetessé teszik a történeteket. A fény és árnyék hatások főleg Raimondi-nál kiválóan érvényesülnek, és adnak plusz hangulatot a sztorihoz. Az előző X-Faktor rész újraolvasása különösen ajánlott eme történet előtt, hisz nagyon sok történés itt folytatódik, vagy van bővebben kifejtve, kapásból a legelső, pszichiáteres rész, melyben a tagok a nemrég történt eseményekre reagálnak őszintén.
Mindent összevetve az X-Faktor még mindig egy nagyon jó kis sorozat, a Marvel Univerzum kevésbe reflektorfényben levő figuráival. Ha másért nem, Madrox kalandjaiért mindenképp érdemes tenni vele egy próbát.
A kötet borítója (megjelent: február 10-én)

Megjegyzések