A Dan Slott korszak kezdete - Hihetetlen Pókember #38

A Hihetetlen Pókember legújabb számában végre kezdetét veszi a Big Time sztorivonal, valamint a Brand New Day lezárásaként még kapunk egy könnyedebb, viccesebb történetet. Az "Egy ajtó kitárul" Harry búcsúpartiját meséli el, mely egy beöltözős partiként sok humorforrást rejteget; Mary Jane Főnyereménynek öltözik be, Peter JJJ-nek, de a legviccesebb Harry lett Doktor Octopus-ként a kisbabájával. A vékony csuklókat és lábszárakat rajzoló Max Fiumara stílusa érdekes, bár nem bánom hogy csak egy rész erejéig köszönt be. Tetszik az egyedi látásmódja, amit a színezés kiválóan ki is hangsúlyozott, de hosszútávon jobb, hogy nem az ő munkái fognak dominálni.
A második történet olyan nagyot robbantott, hogy Pók-rajongóként igazi öröm volt olvasni minden egyes oldalát. Egy oldal sem telik el úgy, hogy ne mozdítaná előre a sztorit, rendkívül okosan van megírva, jók a párbeszédek, sok az érdekes régi és új karakter, lendületes, humoros, élettel teli, és a rajzok is eszméletlenül jók. Be kell vallanom, kicsit elfogult vagyok Humberto Ramos miatt, már a régebbi munkái a Spectacular Spider-man sorozatban is nagy kedvenceim; a szögletes, vastag kontúrral ellátott rajzai eléggé elütnek a megszokott, mainstream vonaltól, de ennek ellenére mégis érződik a lendület, tehát működnek a rajzai ebben a közegben. Póki hálóhintázását ábrázoló képei is hoznak valami újat, valamint a szereplők arckifejezései is rendkívül változatosak és jól eltaláltak, szóval engedjétek meg, hogy csak szuperlatívuszokban beszéljek Ramos rajzairól, örülök neki hogy viszonylag sokáig ő lesz a rajzoló.
Kifejezetten erősségei a sztorinak a párbeszédek, az író, Dan Slott le se tagadhatná, hogy betéve ismeri a Pókember képregényeket, ennek megfelelően teljes átéléssel tudja felénk közvetíteni a legújabb történéseket. Slott kiválóan veti el a magokat a következő részekhez, tényleg annyi mindenki feltűnik, és annyi minden bemutatásra kerül, hogy biztosak lehetünk az ezután jövő részek színvonalában, és igazából ilyenkor sajnálom kicsit, hogy kéthavi ez a sorozat, és most a következő három különszám nem ezen részek folytatására lesz beáldozva. Angolul amúgy három gyűjteményes kötetben jelent meg a Big Time korszak, egyenként körülbelül 500-as oldalszámmal.

Peter új munkahelye a Horizontnál is az új korszak előfutára, és az ott folyó tudományos diskurzusok is külön színesitik a történetet. Mindennek tetejébe még egy rég nem látott ismerős, az eredeti Vészmanó, Roderick Kingsley is visszatér; az, hogy Ő volt az első Vészmanó, a Hobgoblin Lives című minisorozatban lett felfedve, a régi magyar Csodálatos Pókember kiadásban még ugye nagyon úgy tűnt, hogy Ned Leeds volt mindvégig a maszk mögött, de az utóbb említett mini némiképp helyretette a dolgokat.

A következő részeket személy szerint már nagyon várom, a "Nagyágyú" sztori első része igencsak erősre sikeredett. Aki új olvasóként szeretne bekapcsolódni annak úgy gondolom ez egy remek alkalom hogy belekezdjen Peter kalandjainak követésébe.

Megjegyzések