Banner a legerősebb? - NMK #8: Hulk

A Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 8. kötete ezúttal csak részben újrakiadás, a könyvben szereplő 8 részből ugyanis mindösszesen a fele, vagyis 4 rész meg korábban a Marvel+ lapjain. A majdnem 200 oldalas kötet a The Incredible Hulk 370-377. részeit tartalmazza, mely 3 teljes sztorira osztható fel; az első egy közös kaland Dr. Strange-el és Namorral, a második egy Super Skrull-os történet, a harmadik pedig a terápia Samson dokival. Peter David legendás korszakának kezdete olyan új alapokra helyezi a zöld monstrum történetét, mely jó pár részig meghatározta a fő irányvonalat Hulk jellemét illetően. Az ezt követő sztori az Új Marvel Extra kötetben, illetve Marvel+ különszámokban jelent meg, így aki kedvet kap e kötet elolvasása utána a többihez, az bátran megteheti, ráadásul ezen a héten érkezik az idei kötet is (az NMK sorozatban nem fog folytatódni).
A kissé komolytalan, néhol már paródiába hajló furcsa anyag történet, majd a kissé butácska Skrullok után a harmadik történetnek van igazán súlya, mely Banner lelkivilágára és személyiségére, azon belül is az intelligens és ravasz szürke, illetve az őrjöngő, egyszerű gondolkodású zöld Hulk ellentétére helyezi a hangsúlyt, teszi mindezt roppant érdekes módon, beugró gonosztevőkkel, több szálon futó történettel, és érdekes mellékszereplőkkel. Egy szintén ötletes felvetés az író részéről, hogy elválasztható-e tisztán Banner személyiségétől a Hulk, és amit az átváltozott formájában tesz, azért kérdőre vonható-e. Alaphelyzetben erre igen lenne a válasz, de mint a történetből is kiderül, itt nem ilyen egyszerű a helyzet, és a tudathasadás okai nem egyértelműen a gamma sugárzásnak tudhatók be. Ezek azok az aspektusok, amik többek között Hulkot kiemelik az egyszerű, mindent összezúzó monstrum sztereotípiájából, és sokkal érdekesebb szintre emelik. Már az ezt megelőző, magyarul nem megjelent Joe Fixit-éra is egy teljesen eredeti ötlet, de az azt követő történetfolyam már sokkal kiforrottabb.
Hulk történeteihez nagyban hozzájárul az őt körülvevő közeg, gondolok itt a feleségére Betty-re, és legendás szárnysegédjére, Rick-re, illetve újdonsült barátnőjére, Marlóra, akinek feltűnéséből roppant vicces helyzetek alakulnak ki. Ők az utolsó mentsvár, és a támogatóközeg, melyre Bruce-nak szüksége van hogy lelkileg átvészelje a Hulk-lét velejáróit. Egy rejtélyes idegen is feltűnik, aki mindenáron el akarja fogni Hulkot, de jelen kötetben ez nem derül ki, ezzel is ügyesen fenntartva plusz egy érdekes szálat a történetben.
Dale Keown érti a dolgát Hulk dinamikus mozgásának érzékeltetésében, illetve a vékony kontúr kiemeli nagyszerű stílusát, melyről néhány képkockán John Byrne stílusa jutott eszembe, főleg a női karakterek ábrázolását illetően. A horrorisztikus ábrázolásmód is jól áll neki, értem ez alatt azt a részt, amikor Hulk Banner bőrét vedli le; az az egész oldalas kép elég ütősre és hatásosra sikeredett, a dühös, mindenre elszánt "szörnyeteggel", amint a pusztába kiált. Dale szintén ügyesen és érzékletesen rajzolta meg azt a jelenetet, amikor szegény Bruce-ból mindkét Hulk egyszerre akar előtörni, a maga ijesztően deformálódott vonásaival együtt mégis teljesen egyben volt a figura.

Mindent egybevetve örülök, hogy a kimaradt részeket pótolva (részben) újra megjelent ez a kötet, és így talán több emberhez eljut majd ennek a remek történetfolyamnak a kezdete. Hulk fronton lesz még itt fincsi dolog az NMK sorozatban, ugyanis a 19. és a 20. kötetben érkezik a Hulk Világa (Planet Hulk) című történet, mely szintén nagyot fog szólni.



Megjegyzések