Birodalmi ügynökök, orkok, alkimisták, és egy csipetnyi lángsár - Dragonero #1: A sárkány vére

A Dragonero című olasz fantasy sorozat első két részét tartalmazó kötet a nemrégiben megrendezett Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon debütált a GooBo kiadó jóvoltából. A 200 oldalas fekete-fehér kiadvány nem csak a kézben, de a könyvespolcon is elég jól fog mutatni, pláne ha a következő megjelenéseket is hozzátesszük, hisz más sorozatokhoz hasonlóan itt is egy nagy képet fognak kiadni a kiadványok gerincei. Na de félre a gerincproblémákkal (ami ezt a kiadványt reméljük elkerüli), és nézzük meg, miről is van szó pontosan.
Történetünk főszereplői egy birodalmi ügynökökből álló csapat, akik tagjaik közt tudnak egy orkot, egy elfet, egy technokratát és egy sárkányölőt, Ian Aranill-t, a sztori központi karakterét. Új megbízásuk szerint ki kell nyomozniuk, hogy ki segíti az orkokat fegyverekkel, amikor azok már épp  egy nagy háborúra készülődnek a birodalom ellen.

A kötet elején a rövid bevezető után egyből a küldetésen találjuk hőseinket, különösebb felvezetés nélkül, de viszonylag hamar belerázódunk a történetbe az első konfliktuspont jelentkezésével. A karakterekről az írók, Luca Enoch és Stefano Vietti ügyesen csepegtetnek infókat a köztük zajló párbeszédekből, illetve különféle visszaemlékezések formájában. Kifejezetten erőssége a sztorinak a múlt és jelen közti ide-oda ugrálás, aminek segítségével a jelenkori események is több értelmet nyernek számunkra, és a csapat tagjait is jobban megismerhetjük. Ian Aranill sárkányvértől jelentkező átalakulása és új képességei pedig különösen érdekesek, és bár csak rövid időre bukkant fel itt egy sárkány, alig várom amikor valami sokkal durvábbat fog véghezvinni a srác az új erejét használva.
Giuseppe Mantioni fekete-fehér rajzai egy igazán egyedi és sajátos hangulatot kölcsönöznek a történetnek a dinamikus jelenetekkel és részletességükkel, pontosságukkal. Kifejezetten illenek ehhez a történethez, és érezhetően szereti megcsillogtatni rajztudását a különféle lények és természeti képződmények megjelenítésekor. Személy szerint én is azok táborát erősítem, akik jobban szeretik a színes rajzokat, hisz akarva-akaratlanul is több esztétikai élményt kapcsolunk azon képek megtekintéséhez, ám jelen esetben teljes mértékben meg tudtam barátkozni a képekkel. Egy harcjelenetnél éreztem kicsit zsúfoltságot, de a többi helyen meg voltam elégedve a rajzstílussal, és teljes mértékben bele tudtam merülni az olvasásba. Ezt a kötetet néhol kicsit egy fantasy regény és egy képregény közötti átmenetnek éreztem, amihez a fekete-fehér rajzok, részletes tájképek, illetve a térképek beemelése is hozzájárultak.
Aki szereti a Trónok Harca, illetve Gyűrűk Ura szériákat, azok garantáltan kedvelni fogják a kiadványt, csakúgy mint az egyéb fantasy könyvek kedvelői. Jómagam egyik táborba sem tartozok igazán, de kifejezetten kellemes csalódás ért, már a 4-5. oldal elolvasása után, teljesen belemerültem az olvasásba, és sodródtam az eseményekkel hőseinket kísérve ebben a különös, néha barátságos, néha kegyetlen világban. A kötet ráadásul kiváló útitárs is lehet, kis méretéből adódóan könnyedén magunkkal vihetjük egy hosszabb metró-/vonatútra például. Már a második rész is készülőben van egyébként, a kiadó oldalán pedig folyamatosan figyelemmel lehet követni, hogy hol is tart az előkészületben (jelenleg 71%-on áll a mutató).

Megjegyzések