Lelked mélyén - Hellspawn: Pokolivadék-gyűjtemény 1. kötet

A Semic kiadó által kiadott 18 részes Spawn képregénysorozat megszűnését követően 2016-ban az Infinity kiadó a kezébe vette a méltán híres Pokolivadék sorsát, ezzel visszahozva a kultikus karaktert a magyar képregényes színtérbe. Az újságosi terjesztésű sorozat jogi problémák miatti gyors megszűnését követően a kiadó kizárólag a sorozat elejétől induló "Kezdetek" kötetek kiadását folytatta, mely most jár a 7. résznél. A "normál", mai napig futó Spawn sorozat mellett azonban több olyan történet jelent meg különböző terjedelmű kiadások formájában, amelyek kiegészítik, vagy éppen egy teljesen más irányból közelítik meg Todd McFarlane figurájának történetét. Az egyik ilyen sorozat az eredetileg 2000 és 2003 között megjelent Hellspawn, mely széria első nyolc részét tartalmazza a nemrégiben megjelent kötet.
Már a kötet borítóján levő Ben Templesmith által festett kép alapján is sejthető, hogy itt valami teljesen mást fogunk kapni, mint amit eddig megszokhattunk a karakter saját sorozatából. Ezt az előfeltételezést már rögtön az első oldalon beteljesedni látjuk a sötét, rideg és hátborzongató egészoldalas Ashley Wood grafikával, illetve a szokatlan, szövegbuborékok nélküli szövegekkel. A karakterek és a helyszínek ábrázolása a fotorealisztikus irány, és a kontúrozott, sajátos stílusú rajzok egyvelegeként tárja elénk ezt az eddigitől teljesen eltérő, gyökeresen más és újszerű Spawn- látványvilágot. A kötettől nem áll messze a durva, explicit, és horrorisztikus ábrázolásmód, ami az eseményekhez tökéletesen passzolva taszít bele minket ebbe a durva és kietlen világba. Kifejezetten tetszett, hogy nagyobb hangsúlyt kap Spawn környezete, mint maga a figura, és részletesen megismerhetjük az emberek érzelmi világát, és betegesen elfajzott viselkedésüket.
Az egy-, és duplaoldalas képek, illetve a nagyobb panelek mellett sokszor egész kicsi képkockákat kapunk, ezzel egy egyedi ritmust kölcsönözve a történet menetének. Az első pár oldalon kissé bizonytalanul haladtam át, de aztán nem kellett sok idő, hogy beszippantson ez a rideg és nyomasztó hangulat, amit a kötet közvetít. Az első hat rész szerzője (a nyolcból) a hazai Marvel képregényekből jól ismert Brian Michael Bendis, aki kiváló érzékkel rakja le ennek a sorozatnak az alapköveit. Ashley Wood azért volt különösen jó választás ehhez a szériához, mert képei teljes mértékben illeszkednek a történetvezetés formabontó jellegéhez. Az eddigi Spawn kötetek olvasóit egy teljesen más dimenzióba repíti el, és az eddig megszokott direkt, egyértelmű események helyett itt sokkal nagyobb a titokzatosság és a homály, ami bennem egyfajta bizonytalanságot eredményezett olvasás közben. Idővel viszont minden a helyére kerül, és a sok sötét esemény mind értelmet nyer, illetve összekapcsolódik.
A társadalomkritikai hangnem különösen markáns a kötetben, vegyük például a tiszteletes radikális nézeteit, vagy a média erőszakorientáltságát. Kevés a fény, és a pozitív gondolat a történetben, egy igencsak pesszimista képet közvetítenek a világról ezek a történetek. Az pedig, ahogyan Spawn a tiszteletes szemét felnyitja a feketékhez való viszonyulását illetően, egészen mesteri és roppant hangulatos jelenet volt. Tetszett továbbá, hogy kis darabkákat, apró történeteket is kaptunk a nagy egészen belül, például a párját betegesen szerető, majd az őrület határán táncoló férfi önmagát meghazudtoló cselekedetei. Mindig is szerettem azokat a történeteket képregényekben, amikor nem a világ megmentése történik, hanem egy sokkal kisebb, "jelentéktelenebb", ám de annál erősebb és hétköznapibb történetszál kerül bemutatásra.

Az első Hellspawn gyűjtemény olyasmi tesz le az asztalra, amit esetleg még az eddig magyarul megjelent Spawn történeteket nem kedvelőknek is érdekes lehet. Akinek például tetszett a Batman: Arkham Elmegyógyintézet látványvilága Dave McKean grafikáival, szíves örömest fogja belevetni magát ebbe a kötetbe is. A mindvégig nyomasztó és rideg hangulat, illetve a szöveg és a rajzok összhangja egy olyan egyedi dimenziót teremtett a Spawn világban, amibe mindenképp érdemes belekóstolni, persze csak saját felelősségre.

Megjegyzések