Abszurd kalandok - NMK #17 - Amazon: Egyedülálló Zöld Nő

A Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény legújabb, szám szerint 17. kötete a a 2004-es She-Hulk sorozat első hat számát foglalja magába. A két utolsó rész kivételével a kötet különálló epizódokból épül fel, és többnyire könnyed, humoros, ám konfliktusokkal teli, már-már abszurd sztorikon keresztül követhetjük végig a az Egyedülálló zöld nő kalandjait. Vigyázat, a képkockák hajlamosak nevetést kiváltani!
 A történetek nagyrészt Amazon, vagyis Jennifer Walters új ügyvédi irodája körül forognak, mely szervezet különös figyelmet fordít a szuperhumánok érdekképviseletére. Legyen az akár egy gyári munkás, aki egy különös vegyi anyagtól emberfeletti képességekre tett szert a munkahelyén, és ezen adottságoktól inkább szabadulna, vagy a már régóta érett Pókember kontra Hírharsona ügy. Az utolsó sztoriban pedig még lezsugorított, mini szuperbűnözőkkel is meggyűlik a baja Amzinak. 

Végig jól szórakoztam olvasás közben, Dan Slott különösen kiváló érzékkel nyúl Amazon karakteréhez, és végig megtartja a történetek élvezetes minőségét. A sztorikat átjárja egyfajta barátságos és könnyed hangulat, és még a fenyegető veszélyek megjelenésekor sem érezzük azt, hogy itt valami véresen komolyan dolog történhetne. Az események ugyanakkor nem tét nélküliek, ami talán legjobban a Hírharsonás perben tükröződik vissza. Juan Bobillo rajzai a maguk sajátos stílusával engem teljesen meggyőztek, mindig szeretem amikor egy kicsit merészebb, és a standard vonaltól elrugaszkodottabb irányvonalat képvisel egy rajzoló, mint például Bachalo, vagy Ramos. A vékony, határozott kontúrok néhol már az animációs filmek világához közelítenek, és egy egyedi képi világot varázsolnak a humoros történetek mellé. Az utolsó két sztori rajzai már kevésbé képviselik ezt az irányvonalat, viszont Paul Pelletier munkái is tök rendben vannak. Sajnálom, hogy nem az egész kötetet vitte végig Bobillo, na de hát mindent azért nem lehet. Jó ez így.
Mindenkinek javallott eme kötet fogyasztása, aki szeret szuperhősöket és gonoszokat poénos helyzetekben látni, magamból kiindulva pedig az olvasása külön-külön, részletekben is tökéletes, mivel nagyrészt különálló részekről van szó. A következő kötetben pedig, a DSP szavaival élve: "Jönnek a zombik!"

Megjegyzések