A Gumiember pácban - DCNK #44 - Plastic Man: Szökésben

A DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény 44. kötete egy hazai olvasók számára valószínűleg kevésbé ismert figurát állít a középpontba, aki eddig nagyjából csak a Bábel Tornya kötetben szerepelt magyar kiadásban. Plastic Man alapjában véve egy kissé komolyanvehetetlen figura, aki egy szerencsétlen baleset következtében gumiszerű testét megszámlálhatatlan módon képes átformálni, és nem mellesleg az Igazság Liga tagjai közé is felvételt nyert. A Szökésben című kötet egy viszonylag könnyed, humoros, apró gegekkel teli olvasmány, melynek nem csak története, de képi világa is eltér a mainstream DC szuperhősös képregények stílusától. Ilyen esetekben (is) örülök, hogy fut nálunk a DCNK gyűjtemény, hisz olyan, magyar olvasók számára "merész" sztorik is helyet kapnak, mint amilyen a jelen történetünk is. A 'merész' szót pedig arra értem, hogy egy hazai kisebb kiadó szinte kizárt, hogy bevállalta volna ezt a történetet. Lássuk is, hogy miért.
 A történet szerint Plastic Man felhagyott bűnözői karrierje egy gyilkosság kapcsán előkerül, amivel valaki be akarja sározni az FBI-nál dolgozó szuperhőst. Abszurd jelenetek, csihi-puhik, és egy régi barát (vagy ellenség) felbukkanása tarkítja ezt az egyedi sztorit.

A kötet írója és egyben rajzolója, a Disney-betűtípussal aláíró Kyle Baker könnyed, humoros, és olykor a szuperhősös képregények világára nézve parodisztikus története a képi világgal kiegészülve egy igazi rajfilmes hangulatot kölcsönöz a történetnek. A kergetőzések, ütlegelések, és gegek egyvelege olykor egy régi vágású Tom és Jerry részt juttattak eszembe, máskor egy paródiát, egy-két képkocka pedig az avantgárd mozgalmak kísérletezőbb képi világát juttatta eszembe. Az egy mozgástartományt olykor részletesen lekövető, egymás utáni képkockák a rajfilmes hangulatot erősítették bennem, és a poénok bár nem mindig jöttek át, tudtam azért mosolyogni olvasás közben, például az Igazság Ligájának igen ironikus ábrázolásán, azon belül is Batman-en.
 A befejezés a maga hirtelenségével alig pár képkocka alatt akkora mindfuck, hogy olyan szinten int be a szuperhősös sztorik sokszor egyértelmű happy end-jeinek, ahogy azt nem szégyelli. Mindennel együtt számomra kicsit hullámzó volt a sztori, voltak vicces, néhol kevésbé vicces szegmensei, de összességében rettentően érdekelt, hogy mit fog ebből kihozni az író, Kyle Baker. Mindenképpen ajánlanám mindenkinek, aki esetleg szeretne kicsit más szempontból látni egy szuperhősös sztorit, mind a történetet, mind a képi világot beleértve. A fordítás néhol kicsit bukdácsolt, ahogy a helyesírás is, valamint furcsa volt olvasni, hogy a bevezetőben Gumiemberként és Plastic Man-ként is hivatkoznak a karakterre; utóbbi magyar név pedig ehhez a humorosabb hangvételű kötethez kifejezetten illett volna.



Megjegyzések