A Föld megmentői - DCNK #52 - Az Igazság Ligája: Új Világrend

A DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény 52. kötetében az eredetileg 1997-ben megjelent Igazság Ligája sorozat első történetét ismerhetjük meg. Korábban már olvashattunk magyarul szintén a DCNK (és a Kingpin) berkein belül ebből a sorozatból, méghozzá a Bábel Tornya sztorit, ami jelen sorozat 42-46. részeiben jelent meg. Az Új Világrend történet a megjelenése idején azért is számított kirívónak, mert visszahozta a klasszikus Igazság Ligája felállást, mely az alapító tagokat, vagy azok utódjait takarja; Superman, Batman, Wonder Woman, Flash (Wally West), Zöld Lámpás (Kyle Rayner), Marsbéli Fejvadász, illetve Aquman egy különös idegenekből álló 8 fős alakulattal, a magukat csak Hiperklánnak nevező brigáddal találják szemben magukat. Ennek a csapatnak látszólag egyetlen célja van, mégpedig jobbá tenni a világot, és megóvni az embereket a pusztulástól. Cselekedeteik a természeti körülmények élhetőbbé tételére vonatkoznak, legyen az a sivatag, vagy egy terméketlen föld. Jótékonysági tevékenységeik jogos gyanakvást váltanak ki a Liga tagjaiból, akik egyszerűen nem képesek lenyelni, hogy ezek az idegenek mindenféle hátsó szándék nélkül érkeztek egy messzi-messzi galaxisból. És nem is tévednek akkorát.
Az érdekes alapkoncepció azonban vontatott történetvezetéssel, egysíkú karakterekkel, és kiszámítható eseményekkel operál. Hiába az egész világra kiható nagy esemény, ami a Liga tagjait is veszélybe sodorja, nem lehet érezni, hogy itt tényleg magas a tét, és nagy dolgok forognak kockán. A rengeteg új karakter jellemábrázolására nem igazán jut idő a négy rész alatt, a középpontban maga a konfliktus áll, amit az idegenek tettei váltanak ki. Az viszont, hogy a Hiiperklán tagjai rendkívül egysíkúnak és érdektelennek vannak megjelenítve, ellentétben Howard Porter fantáziadús ábrázolásmódjával, súlytalanná teszi ezt az egész kalamajkát. Érezhető persze, hogy nagy fenyegetést jelentenek a Liga számára, de ezen felül szinte nem is tudunk meg róluk semmit, csak úgy vannak. Egy más bolygóról érkezett, különféle érdekes képességekkel rendelkező szupercsapat tekintetében pedig ez kifejezetten hiba. Nem látunk mögéjük, alapvető céljukon kívül pedig nem sok derül ki róluk. Erre hozzájön még a Ligatagok skicces ábrázolása; egyszer-kétszer megnyilvánul valamelyikük, de a kihasználatlanság aspektusa náluk is fennáll, egyedül talán Batmannél érezzük, hogy Morrison jobban elmélyítette őt, illetve jelen esetben J'onn lett volna még érdekes, de az ő legjelentősebb jelenetei a meglepetés keltése miatt ki lettek hagyva. A végére egész izgalmassá válik a dolog, de ez nem tart sokáig, az utolsó rész végén pedig nem érezzük, hogy eljutottunk A-ból B-be, hanem csak egy helyben toporogtunk.
A fordításról nem igazán tudok pozitívan nyilatkozni, illetve sok elgépeléssel is találkozni lehet olvasás közben. Rögtön  a sztori előtt megcsapja az ember szemét Howard Potter felirat, ami aztán a következő oldalon már helyesen szerepel. A mindent címet lefordítunk elgondolás néha egészen érdekes és megmosolyogtató eredményeket szül, jelen esetben a Balsors Őrjárat (Doom Patrol) volt az, amin megakadt a szemem. Ezen logikával azonban teljesen ellentétesen a sztoriban megjelenő WW, Green Lantern, Martian Manhunter logók eredeti nyelven maradtak a paneleken. Magyartalan, olvasásban megakasztó kifejezésekre is lehet sajnos bukkanni, amit külön kiemelnék az a 'Mivel rukkol ki', illetve a "szép kis választék", amit Superman jegyez meg J'onn csapatösszeállítására, teljesen idegen szóhasználattal.

A fordítás minősége és a történet egyhangúsága és felszínessége miatt összességében ez egy gyengébb kötet lett, a szintén ebből a sorozatból való Bábel Tornya sztori fényévekkel izgalmasabb és érdekesebb, bár igaz, azt már nem Morrison írta. Talán hat részben jobban kiteljesedett volna ez az egész dolog, de az a helyzet, hogy ebből négy is bőven elég volt. A Titkos iratok és eredetek 1. szám pedig enyhén agyzsibbasztóra sikeredett, bár a koncepció sokkal érdekesebb volt, mint az ezt megelőző történetnél.

Megjegyzések