A mutánsok ideje lejárt - NMK #24 - Új X-Men: E mint eltörölni

A Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény 24. kötetében ismét egy magyar fronton már ismerős történettel találkozhatunk, méghozzá a New X-Men sorozat Grant Morrison-korszakának nyitányával, ami az E mint eltörölni (E is for extinction) címet viseli. Morrison egészen 41 számon keresztül írta az X-ek történetét, a sorozat 114. részétől a 154. részéig (plusz a 2001-es Annual). Ezen korszak alatt a rajzolók azonban váltották egymást, a jelenlegi történet alkotóján, Frank Quitely-n kívül volt itt még Phil Jimenez, Chris Bachalo, Leinil Francis Yu, vagy Marc Silvestri, többek között.

A 2000-ben debütált első X-Men film után nem is olyan meglepő, hogy néhány hónappal később a képregények lapjain is, hasonlóan a filmhez, modernizált szerkókban jelentek meg az X-ek. Rozsomák egy jóféle poént is elsüt ezzel kapcsolatban, hogy a régi sárga jelmeze mennyire idejétmúlt volt már (pedig manapság sok fan összetenné a két kezét, ha a klasszikus ruhájában láthatná Rozsót a filmvásznon). Na de kanyarodjunk vissza a jelenlegi kötethez: Morrison első története minden szempontból új irányt jelent a mutánsok életében. Az új tanév kezdetével rengeteg új mutáns kerül az intézetbe, többeknek előjönnek másodlagos mutációi (például Bestiának), illetve egy merőben új ellenfél is felbukkan a színen. A kegyetlen gyilkos telepata, Cassandra Nova pontos eredete ebben a történetben mg tisztázatlan, de az X-ek életében rendesen felkavarja az állóvizet. Ereje hatalmas, aminél talán csak pusztításvágya nagyobb. Feltett szándéka, hogy a mutáns fajt kiirtsa, melyhez Őrrobotokat is felhasznál; a pusztítás pedig hatalmas, ami láttán az X-eknek is elakad a lélegzetük.
A négy részes történet által épphogy belekóstolhatunk ebbe az új irányba, mely a 33. kötetben egy 9 részes történettel fog folytatódni szerencsére. Legalább olyan meghatározóan új irányt kell elképzelni, mint mondjuk az Astonishing X-Men esetében, Morrison karrierjében pedig szintén meghatározó szerepet tölt be. Frank Quitely rajzai a maguk finomságával, vékony kontúrjával, és érzékletes arckifejezése ábrázolásával a látványvilágot is idomítja ehhez az új irányzathoz. A kissé megnyújtottabb karakterek, és a modern, digitális illusztrációkra jellemző színezés szintén meglepően jó összhangban áll egymással, így kicsit sajnáltam is, hogy a negyedik részt már Ethan Van Sciver vette át, kissé megbontva ezzel a harmóniát a történetben. 
Az X-Men képregényekre jellemző váratlanság és kiszámíthatatlanság itt is meghatározó szerepet játszik, megspékelve egy kis szappanopera beütéssel és poénos hangnemmel. Genosha kegyetlen sorsa, és Cassandra könyörtelensége egy olyan helyzetet tár elénk, melyben rengeteg a felgyülemlett és egymással ellentétes érzelem; harag, bánat, valamint a szereplők önmarcangolása az, ami komplex és váratlan módon viszi előre a cselekményt. Még az intézet falai között sem érezhetik magukat biztonságban az X-ek és a többi mutáns, ez az aspektus azonban kifejezetten az X-Men sztorikra jellemző sajátosság. Többször fordult már elő olyan - persze nem csak itt - amikor egy külső fenyegetés átvette az uralmat az egyik tag felett. Ennek talán legszélsőségesebb (alternatív) példája az Old Man Logan című történetben az a bizonyos végső ütközet.

A történet figyelemfelkeltő, és kiválóan alapozza meg az új korszakot, minden okunk megvan rá, hogy bizakodva várjuk a folytatást, mely a Birodalom címet fogja viselni, és jövőre fog megjelenni.

Megjegyzések