Amikor Kapi a lelki társad... - NMK #28 - Amerika Kapitány: A Kiválasztott

...akkor senki nem állíthat meg! De tényleg. Ezt más nem is tudja bizonyítani, mint az Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény 28. kötetének főszereplője, James Newman tizedes, az Egyesült Államok tengerészgyalogságából. Az Afganisztánban szolgálatot teljesítő katona a szabadság, mint legfőbb érték védelmében minden porcikájával a terrorizmus és az elnyomás ellen küzd. Az egyik bevetésen azonban váratlan módon megjelenik az USA legendás őrangyala, Amerika Kapitány, hogy James-nek besegítve pontot tegyenek az adott ütközet végére. Társainak elújságolva a részleteket azonban az ifjú tengerészgyalogosnak rá kell jönnie, hogy Kapi igazából ott sem volt az ütközetben, egyedül gyűrte le az ellenfelet. Az egykori Bosszúangyal fizikai valójában azonban egy titkos kormányzati komplexumban küzd az életéért, gépekre kötve. 
A kissé hihetetlen módon Afganisztánban rendre megjelenő Kapi azonban próbál hitet adni James-nek, és ösztönözni arra, hogy képes megbirkózni a terroristák nyújtotta veszedelemmel. Az eredetileg Captain America: The End munkacímet viselő történet azonban végső elnevezésként a The Chosen (A Kiválasztott) nevet kapta, mely nem másra, mint James Newman tizedesre utal, és igazából ő nevezhető a kötet igazi főszereplőjének. Kapi védőangyal szerepe és jelenléte bár fontos, de az igazi hangsúly a szuperképességek nélküli, mindenre elszánt katonán van, aki hazáját védelmezve csak a nemrég megszületett gyerekére és feleségére tud gondolni. Igen, kissé klisésnek hangzik, és több ponton az is a történet; Kapi szentbeszédei a haza és az értékek védelméről már-már dogmatikussá teszi a történetet, egészségügyi állapota azonban ad az egésznek egy egyfajta szomorkás, borongós hangulatot. A magatehetetlenül, rossz egészségügyi állapotban elméjével még továbbra is hazájáért és az emberekért küzdő szuperhős azonban magát a megtestesült jót jelképezi; klisék ide vagy oda, az utolsó óráiban küszködő hős ténykedéseinek különös volta érdekes színezettel látja el a történetet.
David Morrell regényíró első képregénytörténete kevés szöveggel, pörgős jelenetekkel, olvasmányos módon közvetíti az amerikai legenda végső küldetését, események terén azonban kevésbé történik annyi minden, hogy indokolt lenne a hat rész. Körülbelül fele ennyi terjedelemben is bőven helytállt volna ez a történet, így azonban több ponton kicsit elnyújtottnak tűnt, pláne az egy-két szavas dialógok fényében. Mitch Breitweiser rajzaira nem lehet panasz, stílusa remekül hozza az afganisztáni lőporos hangulatot, a kötet nagy részében pedig inkább az ő munkáira, mintsem a szövegre esik a hangsúly. Az összeesett, önmaga árnyékaként ágyon fekvő Kapit is sikerült érzékletes módon megjelenítenie. A történet lezárása és végső üzenete is fürdik a klisében, mégis hagy egyfajta megnyugvást az olvasóban, hogy azért nincs minden veszve. "Ha az emberek elhiszik, hogy bennük lakozom, sosem halok meg igazán."

Megjegyzések