Fantasztikus emlékek - Hihetetlen Pókember #43

Amikor egy akkora horderejű karakter, mint Amerika Kapitány, Rozsomák, Superman vagy éppenséggel Batman veszti életét, egyszerűen nem vagyok képes komolyan venni. Már szinte egyből benne van a levegőben az adott ikon visszatérése, ami szinte kivétel nélkül meg is történik, a legfrissebb Amerikában futó X-Men sorozatban például Küklopsz és Rozsomák unta meg az ibolya alulról szagolását. Ugyanez a helyzet a legutóbbi Bosszúállók filmmel is, ahol számtalan hős porladt el a drámai befejezésben, köztük például Pókemberrel, akinek akkor már be volt jelentve a következő filmje. Ugyanebbe a kategóriába sorolható a Polgárháború végén May néni halála, bár ott kicsit bonyolultabb volt az a bizonyos visszatérés. Néha már felesleges körnek tartok egy-egy ilyen halálesetet, és az azt követő 10-20-30 számon át tartó szomorkodást, amit aztán végül az egyik szám végén egy egyoldalas, az addig halottnak hitt figurát épen és egészségesen ábrázoló cliffhanger-rel oldanak föl. De legyünk őszinték; a képregények már csak ilyenek.
Pókembernek nem kell messzire menni a halálesetek miatt; nem elég, hogy a legutóbbi részekben JJJ felesége hunyt el, a mostani rész Johnny Storm, vagyis a Fáklya utáni megemlékezésről szól. Az aranyos tribute képkockával induló történetben Peter az F4 tagjaival emlékezik vissza azokra a momentumokra, amelyek Johnny-val kapcsolatosan szép emlékként maradtak meg. A többféle rajzoló által prezentált emléktöredékek mind humoros, könnyed hangvételűek, nem egyszer kifejezetten megmosolyogtatóak (olvasás közben felnevettem nem egyszer). Mindig az efféle közös történetekben jövök rá, hogy Pókember érzelmileg mennyire közel áll az F4-hez, amihez Slott különösen érzékenyen nyúl, ha már sok író elhanyagolja ezt az aspektust Peter életéből.

Peter Johnny végakaratának megfelelően az F4 újdonsült tagjaként veti bele magát a különféle abszurd kalandokba, melyekhez Marcos Martin rettentően stílusos és érzékeny rajzai kiváló táptalajt biztosítanak. Párizs, a mikroverzum, majd a jövő, egészen pontosan Krisztus után 3141592653-be látogatás úgy gondolom, elegendő érv arra, hogy kreatív ötlet volt Slott-tól Petey-t az F4 tagjai közé emelni. A füzet végén levő, Franklinnel beszélgető sztorit fogyasztásra előételnek ajánlom, ha már időrendben az előző két sztori előtt játszódik. 

"Szent bagett!" Peter Parker

Megjegyzések