Az önbíráskodó Frank Castle utolsó napjai - Megtorló: Végszó

A sok új képregénymegjelenés közepette a Kingpin kiadó is előhozakodott egy újdonsággal, méghozzá egy önálló Megtorló kötettel. Annak idején a Semic-es Csodálatos Pókember lapjain bukkant fel a koponyamintás pólóban flangáló igazságosztó, aztán kisebb mellékszerepek után a Balfékek szövetsége című, humoros és szatírikus története jelent meg a Fumax jóvoltából, Garth Ennis. Frank felbukkant egy egyrészes történettel a Marvel+ lapjain, illetve cameo-zott a Polgárháború kötetben (ahol Amerika Kapitány rendesen befenyítette). Jelen kötetünk, amely a Megtorló: Végszó címet kapta, két történetet közöl a Marvel MAX címkéje alatt; az egyik a Cella Ennis és Lewis LaRosa alkotóktól, a másik pedig kötet címét is adó Végszó, szintén Ennis-től, a rajzoló pedig Richard Corben, akinek rajzaival már találkozhattunk hazai kiadásban is az Aliens: Szemfényvesztés és kísértet kötetben.
Ez a Megtorló a Max égisze alatt 200111-es Földön él, ami egy szuperhősök nélküli világ (Nick Fury, a SHIELD, és Logan azért léteznek itt is), a történetek hangulata pedig sokkal felnőttesebb, pláne, hogy Megtorlóról van szó.

Az első történet, amelynek első borítója a hátsó borítón is visszaköszön, egy rettentően hangulatos miliővel indít; a koszos, nyirkos, és komor börtön omladozó vakolata, a háttérben elmosódó alakokkal. A képben való elmélyülést azonban a monológ töri meg, ami a Riker's börtön belső működéséről szól, ami nem éppen a követendő példa. Korrupció, befolyásolások, vesztegetések, több rab pedig szinte kiskirályként éli mindennapjait a rácsok mögött. Ebbe a közegbe toppan bele Frank, aki valamilyen célból feladta magát, hogy bekerülhessen ebbe a közegbe.

A történetet végigkíséri a feszültségkeltés, a rabok és az erőviszonyok részletes jellemzése után természetesen a vérfűrdő sem marad el, ami szinte Tarantino-ra hajazó szemérmetlen stílussal vágja arcon az olvasót. Az addig megtett út azonban véleményem szerint sokkal izgalmasabb, de a végén az explicit képek közepette is megdöbbentő dolgok derülnek ki. A rajzok hozzák a borongós és kegyetlen hangulatot, amihez a sötét színek és árnyékok kontrasztja is nagyban hozzájárul.
A második, a The End történet a jövőbe kalauzol el minket a nukleáris holokauszt idejére, ahol a kinti környezet élhetetlensége miatt a Sing-sing börtönben épp a rabok eltakarítására készülnek az őrök. Az egyik régi motoros, Frank Castle azonban beleköp a levesükbe, és kiszabadul, hogy ismét a kezébe vegye az igazságszolgáltatást a maga sajátos módján.

Richard Corben sajátos, egyedi képi világa szinte összetéveszthetetlen más rajzolókéval, és a karakterek arcvonásai mindig nagyon kifejezőre sikerednek. Frank utolsó nagy harcának elképzelése érdekes vizekre vezeti Ennist, ami aztán egy nagy csattanóba torkollik. A hangulat közel sem barátságos, az oldalakat lapozgatva egyáltalán nem jön meg a kedvünk, hogy mi is ott barangoljunk a sugárzással teli földeken Frank-kel. 
Ez a kötet nem igényel előismeretet, önmagában is élvezhető, és jó kis kedvcsináló Ennis Megtorló-sorozatához, ami reméljük ezután majd el fog indulni kötetek formájában, és lesz rá elegendő érdeklődés. Aki Megtorlót szeretne olvasni, annak ajánlott beszerezni az augusztusban érkező Welcome back Frank történetet, ami szintén Ennis műve, és a Nagy Marvel-Képregénygyűjteményben fog megjelenni két kötetben.


Megjegyzések