"Belőlem valaki útra vált..." - The Amazing Spider-Man (2018) vol. 1 - Back to basics

Aki a Hálószövő legújabb kalandjaiba szeretne betekintést nyerni, annak kiváló bekapcsolódási pont a 2018-ban újraindult Amazing Spider-Man első öt részes története, a Back to Basics. A történet nyilvánvaló módon az előző történetekre építkezik, így nem árt azok ismerete (One More Day, Superior Spider-Man, Worldwide), mivel több ponton spoiler-es lehet  a sztori (és ez a cikk is!) az utóbbiakra nézve. Aki ezeket nem olvasta, vagy nem ismeri a tartamukat, csak saját felelősségre olvassa tovább ezt a cikket, mert több helyen spoiler-es lehet.  Dan Slott-tól Nick Spencer író veszi át a stafétát, akire nem kevesebb feladat hárul, mint Pókember kalandjainak hasonló minőségi módon való továbbírása. Az első történet alapján viszont elmondhatom, hogy semmi esetre sem fogtok csalódni Spencer-ben sem.
Történetünk kezdetén a már jól ismert Parker-szerencse sújt le sajnálatos módon a főszereplőnkre; nem elég, hogy a legfrissebb plágiumkereső szoftvernek hála az Empire State Egyetemen Peter lebukik, hogy a szakdolgozatát "plagizálta" (a diplomáját még a Superior-címben szerezte meg, amikor Otto Octavius volt a testében), még a szuper állását is elveszti a Hírharsonánál, mint a tudományos rovat szerkesztője. A rossz hírnévről pedig ne is beszéljünk, ironikus módon ezúttal nem a szuperhős énje, hanem a civil kerül a sajtó kereszttüzébe. Egy új esély azonban mindig jár, így Peter tudományos munkát végezhet egykori egyetemén Dr. Curt Connors kutatócsoportjában. Connors doki immár uralja testét, és Gyík formájában sem veszti el önuralmát.

Ez így mind szép és jó, addig a pontig, amíg a labort ért támadás során a radioaktív sugárzást kibocsájtó gépezet módosított változata - aminek Pókember is köszönheti az erejét - működésbe nem lép, és külön nem választja Pókembert és Peter Parker-t fizikailag, két különálló egyénné. A gép Connors doki legújabb kutatása miatt volt ott, szerette volna emberi és állati énjét különválasztani.
Ehhez fogható lehetetlen helyzetbe kevés alkalommal került eddig Peter, az esetleges következmények miatt azonban úgy dönt, muszáj visszacsinálnia a folyamatot. Igen ám, de mindez pókerő nélkül igencsak nehéz, pláne ha az alteregód hallani sem akar az "egyesülésről". Spencer rengeteg poénos szituációval, és szórakoztatóan megírt párbeszéddel tűzdeli tele a Hálószövő legújabb kalandját, ami egy oldal erejéig sem válik unalmassá. A több szálon futó sztorit végig pörög, régi és új ellenségek bukkannak fel, illetve a háttérben is készülődik valami Pókember ellen. A történet kreatív módon építkezik az utóbbi évek Pók-történeteire, és egy igazán élvezetes, karakterhű tálalásban kapjuk ezt a nagyon is újszerű kalandot. Új élethelyzet, (régi) új barátnő, és egy új lakótárs, aki szintén kellemes pillanatokat okoz olvasás közben.

Többféle formában valósult már meg Peter és Pókember különválása, de ilyenben eddig még soha; hajmeresztő szituációk kereszttüzében kell Peter-nek saját énjéhez utat találnia ebben az olvasmányos öt részes történetben. Az erő és felelősség kérdésköre is aláhúzásra kerül az események fényében, Spencer ízig-vérig karakterhű történettel indította útjának a legújabb sort, és ki kell emelni, hogy szépen építkezik az eddigi hagyományokra. Mindig is szerettem, amikor a már régi ellenségek, vagy barátok új megvilágításba kerülnek, jelent esetben Connors doki és MJ karatkerfejlődéséért jár plusz pont.

Ryan Ottley (Invicible, Haunt, Grizzlyshark) rajzai tökéletesen passzolnak ehhez a sok helyen humoros, szórakoztató, és eseménydús történethez. A rajfilmes, kissé szögletesebb, dinamikus stílushoz szemet gyönyörködtető színezés dukál, amiért Laura Martin volt a felelős. A kövi történetben Humberto Ramos érkezik, akinek munkáit már több hazai kiadványban is láthattuk (Újvilág X-Men, HP), aki szintén jó választásnak bizonyul.
A sorozat jelenleg a 24. számnál tart Amerikában, egy ilyen erős kezdés miatt száz százalék, hogy folytatom a sor olvasását. Visszagondolva az eddigi élményeimre, ez a történet biztosan bekerül a legemlékezetesebb Pók-olvasmányaim közé.



"Belőlem valaki útra vált 
Útra a jobbik részem 
Kiment belőlem, itt hagyott 
Csak úgy észrevétlen

Félre se néztem, annyi volt 
Csak annyi volt, egy szót se szólt 
Hirtelen elment, itt hagyott 
Valaki útra vált, a jobbik részem"

Cseh Tamás & Bereményi Géza: A jobbik részem

Megjegyzések