Csak pozitívan - Mosolyogj! (Smile)

Raina Telgemeier életrajzi képregénykötete, a Smile (Mosolyogj!) 2010-ben jelent meg, majd 2011-ben máris magáénak tudhatta legrangosabb képregényes elismerést, az Eisner-díjat. A 214 oldalas képregény kis hazánkba is lejutott néhány évre rá a Frike Comics által, így egy meghatározó történettel bővülhetett a hazai paletta. Ha meg kéne határozni a képregény célközönségét, akkor gyakorlatilag azt mondanám, hogy bárki, aki tud olvasni; egy 12 éves kisgyerek valószínűleg ugyanolyan jól tud rajta szórakozni, mint mondjuk a 35 éves szülei, de a közöttük elhelyezkedő korosztályt is simán le tudja kötni. Szórakoztató, humoros, életszagú, és a címhez hasonlóan nehéz megállni olvasás közben, hogy ne álljon mosolyra a szánk.
Raina életébe a hetedik osztályban csöppenünk bele, majd egészen a sok változással járó gimnáziumig vezet az utunk sok-sok bökkenőn, örömön, haragon, és megkönnyebbülésen túl. Főszereplőnk egy átlagos iskoláslány, akinek élete nem mindennapi fordulatot vesz az egyik cserkészklub után; a nagy rohanásban megbotlik, és a betonba vágódva kitöri két elő fogát, ami után aztán folyamatos fogorvoshoz járkálás jár rá. A központi témakör, ami összeköti Raina egyes életeseményeit, és viszonyítási pontként is szolgál, a fogsorának javulása, és a folyamatos kezelések. Az írónő érzékletesen vezet be minket a 12 éves kislány mindennapi gondjaiba, és a lelkivilágát is közelebb hozza az olvasókhoz. Életszerű, mindennapi helyzeteken keresztül tárul fel előttünk Raina élete; az első buli, az első szerelem, ami olyan könnyen repül el, ahogy jött, vagy éppen az iskolai gonoszkodások.

Bár a képregény főszereplője női karakter, de sok aspektusban nosztalgikus élményeket ébreszthet az emberben a kötet; az iskolai miliő, a barátok, a naív világlátás, és a felhőtlen, semmittevéssel eltöltött nyarak valószínűleg egyikünktől sem állnak távol. A letisztult, rajfilmes stílusú rajzok a nekik dukáló erős színkontrasztokkal olyan látványvilágot teremtenek a történethez, ami teljes mértékben kiegészíti azt. A gyermeki fantázia által felnagyított érzelmek és benyomások mind-mind a nekik megfelelő aranyos túlzásokkal kerülnek megjelenítésre, megmosolyogtató képsorokon.
A feloldozást nyújtó végkifejlet szeretetteljesen tesz pontot a kötet végére, és egy univerzális célzatú üzenettel is bír, ami azt hiszem nem csak a főszereplő kislányra vonatkozik. Az írónő azóta készített még egy képregényt, ami a Sisters nevet kapta, illetve szeptemberben érkezik a Guts is, amikre biztosan érdemes lesz odafigyelnünk. Ajánlott olvasmány mindenkinek, aki szereti az aranyosan szórakoztató történeteket, vagy csak szeretne elmerülni a nosztalgiában.

Megjegyzések