Eljött hát a Prédikátor - Kritika a Vertigo kultképregényének első kötetéről

A DC mára már megszűnt felnőttesebb, korhatáros képregényeit szállító részlege, a Vertigo olyan kiemelkedő sorozatoknak adott otthont, mint az Y, az utolsó férfi, Hellblazer, 100 Bullets vagy a Scalped. Ezen képregények a mainstream szuperhősös vonaltól elrugaszkodva kitágítják a tematikát, és olyan emberek szórakoztatására is teljesen alkalmasak, akik egyébként nem szeretik a szuperhősös történeteket. Ez a részleg bár névlegesen megszűnt, a vonulat a DC Black Label cimkéje alatt folytatódik, ahova a szuperhősös sztorikból is átkerülnek a sötétebb jellegű történetek. A Prédikátor (Preacher) is a Vertigo szerelemgyereke, két olyan nagyágyúval, mint Garth Ennis író, és Steve Dillon rajzoló, aki sajnos már nincs velünk, nyugodjon békében.
Történetünk főszereplője egy Jesse Custer nevű tiszteletes, aki a világban, és szűkebb környezetében folyó igazságtalanságok és kegyetlenségek miatt úgy gondolja, Isten magára hagyta az embereket. Ebben a megingott érzelmi állapotban szállja meg egy földöntúli entitás, a Genezis, aki felruházza őt az isteni szóval: bárkit rá tud venni bármire (de tényleg, szó szerint!), csak ki kell mondania azt. A sztori egy texasi kajáldában kezdődik, ahol Jesse társaságában exbarátnőjét, Tulip-ot, és egy különös, de annál szórakoztatóbb figurát, Cassidy-találjuk, akik a továbbiakban fontos részei lesznek a sorozatnak. Beszélgetésükből fény derül az olvasók által ismeretlen múltról, Ennis pedig kiválóan megalapozza és lefekteti a sorozat további hangulatát ezzel a történettel. Persze az akció sem marad el, nem hiába van ott a 18-as karika a kötet borítóján.
Ennis története a szó szoros értelmében több szempontból felkavaró lehet, hisz a vallás nem az a témakör, amit sokan szeretnek annyira szétcincálni, ahogyan azt ő teszi ennek a 66 részes sorozatnak az első történetében. Az irreálisan túltolt irónia, mesterien megírt párbeszédek, és groteszk helyzeteket csak tetézi Steve Dillon sajátos látványvilága, akinek arckifejezései teljes mértékben közvetítik azt, amit Ennis a szavak útján képvisel. A Prédikátor különösen ínyére lesz azoknak az olvasóknak, akik örömmel veszik a túlzott fekete humort, mert abból van itt bőven. Ennis a szavakkal, Dillon pedig az eltúlozott látványvilággal varázsolja mesterivé ezt a sorozatot, amit a legjobb felnőttképregény-sorozatok között tartanak számon.

A Prédikátor egyszer már szerencsét próbált annak idején a Vertigo-antológiában, de megfelelő számú érdeklődés hiányában sajnos abbamaradt a kiadás. A Kingpin kiadó azonban a nem szuperhősös képregények iránti egyre nagyobb érdeklődés miatt úgy döntött, ismét belevág a kiadásba,a  sorozat egyik legerősebb történetével (az antológiában a második történet kapott helyet). Puha és keményfedeles változatban is elérhető, igazán megérdemelné, hogy teljes egészében megjelenjen magyarul. Ámen.

Megjegyzések