Gotham hatalmas problémája, avagy Selina Kyle, az örök nő - Batman: Nine Lives (2002)

A DC Elseworlds drámai füzeteinek egyike ez a kiadvány, amely 2002-ben látta meg először a napvilágot. Az alkotók ezen a szálon általában kiforgatják az eredeti karaktereket, és vadiúj felállásban reprezentálják a hőn szeretett, vagy épp gyűlölt figurákat, hogy abból nem mindennapi események között, eddig elképzelhetetlennek tűnő jelenetsorokon keresztül izgulhassuk végig a cselekményt. Most sincs ez másképpen, hisz Gotham ezúttal sokkal inkább korunk negyvenes éveinek második felében létező nagyvárosaira hajaz, annak minden apró díszletével, és persze magukkal a karakterekkel.


Dean Motter író bele is csap a közepébe: Selina Kyle halott. Batman találja meg a holttestet, amint a csatornák sokaságaiban krokodilokkal kell megküzdenie. A rendőrség egyből rárepül az ügyre, ugyanis Selina meghatározó szereplője volt nagyon sok körnek, és ezt a kopók sem hagyhatják figyelmen kívül. Természetesen volt köze Bruce Wayne-hez, de mellette több más nagyobb és kisebb hal is kötődött hozzá. Itt lép a képbe a bűnöző galeri számos "példánya": Oswald Cobblepot, a kicsinyes bűnöző, aki erőemberével, Mister Freeze-zel sakkban tartja az olyan apró lókötőket, mint Edward Nygma, a banki alkalmazott, aki Selina kérésére számlákat hamisít. Szintén feltűnik Jack, akit csak Poker Jokernek hívnak, és egy piti bűnöző, aki mer nagyot álmodni, ahogy előtűnik a jófej Harvey Dent, Bruce nagy cimborája is, sőt, belekeveredik a magánnyomozói irodát működtető Dick Grayson is, akinek Barbara Gordon a titkárnője és segédje.


Szinte mindenkinek lehetett oka eltenni az útból Selinát, ő ugyanis afféle dámaként járt-kelt a világban, és elcsábított bárkit, akinek a hasznát tudta venni. A zsarolás, mint központi motívum végig a sztorit lengi körül, ahogy az a rejtélyes ládikó is, amit biztonsági okból készített a hölgy - tudván, hogy hatalmas aknaföldön járkál, mely bármikor robbanhat képletesen szólva, információkat gyűjtött mindenkiről, hogy baj esetén magával ránthassa a mélybe az aktuális ellenlábasát is. Így nem csak a nyomozást élhetjük végig, de a rosszarcúak keresését is, ahogy egymáson átgázolva akarnak eljutni a kulcsig, ami a ládikát nyitja.

Meglepő módon a narrátor végig Dick Grayson, aki először potenciális ellenségként tekint mindenkire, de szép lassan kiderül, hogy az egyes karakterek milyen szálakat pendítenek meg, ami alapján az ő szemein keresztül mi is levonhatjuk a következtetéseket. Érdekes momentum a Bruce Wayne - Batman szálon végigzongorázó fejezet, de szerencsére nem ő az alaptézis, és így nincs is túlmagyarázva a Denevérember létrejötte. Kicsit máshogyan tálalják a rendőrökhöz fűződő viszonyát is, ebben a Nolan-féle filmek adhatnak némi támpontot, hogyan képzelhetjük el.


A narratíva egészen plasztikus, emberközeli és jól megírt karakterek közt zajlik, a valósághű ábrázolást pedig fontos megemlíteni. A remek vastag vonalak és a visszafogott színárnyalatok kiválóan jelenítik meg az akkori város minden zegzugát, és számos remek expozíciót engednek előtérbe. Ugyanígy a történet impulzív mivoltát segíti elő, hogy nincsenek túlzott, karikatúrába hajló kinézetek, melyeket Michael Larknak köszönhetünk. Minden gonosztevő emberi arccal rendelkezik, és az Elseworlds sztorikra jellemzően csak később nyerik el félig groteszk mivoltukat, de legalábbis idő közben jelennek meg azok az apró utalások, amik miatt jellemzővé válnak a becenevek.



Szintén nagyon pozitív felhangú az a motívumsor, melynek keretén belül Selina áthatja az egész művet. A legdominánsabb női karakter mindezt úgy teszi, hogy csupán utalnak rá, felidézik emlékeik közt, vagy épp kutatnak az ügyében. Már emiatt érdemes lehet végiglapozni az egész füzetet, ugyanis ritka az ilyen mélyen építkező képregény, pláne akkor, ha egy kedvelt karaktert ennyire más kinézettel és habitussal ruháznak fel.

 Ugyan sokan támadják a történetet a nagyon meglepő befejezése miatt, ami sehogy sem fogja lezárni az aktuális feszültséget, mégis, ez egyszerűen a naturális diszciplínák tudatos erősítéséül szolgál, és jó részük a mai divatos bűnügyi sorozatokban is fellelhetőek. Sokkal inkább a megbicsakló suspense az, amit felrónék, mint problémás részlet, hiszen nem egy alkalommal a fejezetek lezárásai és a következő "chapterek" kezdete nem megfelelő ponton helyezkednek el, és mint egy egyszerű hinta, ha kelletlenül lökik meg, érezhetően veszít a hullámzásából. Az egész, nagyjából 120 oldalas kiadványhoz viszonyítva azonban ez nem kifejezetten kardinális veszteség, és teljességében figyelve, egy erősen ajánlott alkotás a ponyvák, Batman történeteinek és a megrázó vagy nem várt befejezéseket kedvelőknek egyaránt.

Megjegyzések