Az invázió - NMK #45 - Különítmény: Honvédelem

Mark Millar és Bryan Hitch legendás Bosszú Angyalai újraértelmezésének első sorozata most már teljes egészében olvasható magyarul; annak idején a Fumax kiadta az első felét, de a folytatás sajnos elmaradt. A Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény 12. és 45. kötetéből most már össze lehet legózni a teljes első sorozatot. Az Ultimates v2, v3, illetve az azt követő Ultimate Comics Avengers sorok (meg amik még utána jönnek) is érdemesek az olvasásra, sok kellemes élményt szereztek nekem. Minőségre viszonylag ingadozóak, az ezt követő Ultimates második sorozat azonban stabilan tartja az első minőségét, és mivel nincs tervben sajnos az NMK-sorban, buzdítanék mindenkit, hogy szerezze be, olvassa el, ha van rá alkalma. Nagy kedvencem még az Ultimate Comics Avengers v3 Millar és Dillon mesterektől, ami egy annyira abszurd cucc, hogy baromi nehéz kibírni nevetés nélkül. Ekkorra jutott el oda az Ultimate Univerzum, hogy tényleg bármi megtörténhet benne mindenféle következmények nélkül. Az Univerzum fejlődésével amúgy ezt hangsúlyozta a Marvel egyre inkább, hogy ezekben a történetekben történnek meg azok a dolgok, amik sehol máshol nem.
Az előző kötetben gondosan lefektetett alapok itt teljes mértékben beérnek, Millar pedig eléggé ráérzett a finálé hangulatára, és egy igazán monumentális befejezéssel sikerült előállnia. A Különítmény világa rideg, realisztikus, és egy percig sem pátyolgatja egyetlen szereplőjét sem, a politikai dráma kőkeményen jele van benne. Hulk szó szerint egy tömeggyilkos, aki a tombolása utáni depresszióból még mindig nem tudott felocsúdni, de Fury-ék minderre fittyet hányva máris elkezdik tudatosan "használni" őt. A Hangya és Darázs ellentét megintcsak az életszerűséget húzza alá bizonyos tekintetben, az ezzel való megbirkózás pedig a lelki dimenziót erősíti. A másik különösen érdekes aspektus, hogy Thor-ban nem igazán "hisznek", hiába képes arra, amit mondjuk már a Hulk elleni csatában is bizonyított. Vasember alkoholizmusáról pedig még szót sem ejtettem. A Különítmény csapata bizony szó szerint belülről rothad (a második sorozatban rakódik még azért erre bőven), koránt sem tökéletes, de pont ez adja meg a báját.
A világméretű invázió kreatívan ágyazódik bele az események folyásába, és ami különösen tetszik benne, hogy jócskán visszanyúlik a múltba, ezzel is indokolttá téve az előző kötetben levő visszaemlékezéseket. Az Ultimate Univerzum Bosszú Angyalai itt szolgálnak rá igazán címükre, miután az előző kötetben jogosan vetődött fel a kérdés, hogy egész Amerikát érő támadások és katasztrófák nélkül mi cél van egy ehhez hasonló szupercsapat fenntartására állami költségvetésből. Hitch karcos ábrázolásmódja a maga vékony, részletes kontúrjaival hangulatosan keltik életre Millar történetét, a stílusában különösen kedvelem az arckifejezéseit, amik Dillon stílusához hasonló profi módon igazodnak az egyes szituációkhoz és érzelmekhez.

Nem elsőre olvasom - és valószínűleg nem is utoljára - ezt a történetet, ami kétségkívül az Ultimate vonulat egyik, ha nem a legfontosabb darabja. Aki teheti, mindenképp olvassa el a kötet végén is promózott második szériát. Ugyanez a hangulat vár ott is, Millar pedig csavar még egyet az amúgy is kacifántos felosztáson. A finálé is hasonlóan bravúros.


Megjegyzések