Fiatalság, bolondság - Orgyilkos Osztály: Kígyóverem

Rick Remender minden egyes kötettel magasabbra teszi a lécet, az ingerküszöböt pedig szintén folyamatosan feljebb tornázza. Amikor már azt hinnénk, ennél rosszabb nem lehet, akkor következik egy még nagyobb szarság, amiből Marcus-nak és sorstársainak ki kell keverednie. Mi, olvasók, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell az Orgyilkos Osztály tini diákjaival együtt érvényesülni egy olyan világban, ahol a szemet-szemért, fogat-fogért elv alapján rendeződnek az erőviszonyok. Mi csupán megfigyelünk, ők pedig a lehető legelborultabb módokon vágják ki magukat a különféle brutális helyzetekből.

Az előző kötet végi cliffhanger remek felütést ad a harmadik kötetnek, és rögtön egy pörgős akciójelenettel indulunk. Remender-nek már kezek nem hinni, ugyanis újra és újra olyan szituációkba gyömöszöli a karaktereit, amik első blikkre egyenlőek a halállal, ám Marcus-ék mégis mindig kivágják magukat. Többé-kevésbé, járulékos veszteségekkel együtt. A lelkiválságban szenvedő főszereplőnket látszólag jobban megviseli az, hogy éppen nincs csaja, mint hogy napi rendszerességgel törnek az életére vadidegen maffiózók és eszelős pszichopaták. Az erőszak nem csak a titkos iskolában, de a "kinti" életben is legitim, a non-verbális kommunikáció szerves részeként van jelen a 80-as évek végén bukdácsoló társadalomban.

Na de Marcus hogy tudja mégis ilyen lazán és könnyedén venni ezeket a dolgokat, amik miatt egy átlagos ember valószínűleg élete végéig pszichológushoz járna? A válasz egyszerű: nincs vesztenivalója. Abszolút semmi. Érdemes újra fellapozni az első kötet elejét, ami az orgyilkosképző iskolába való bekerülésé előzményeit mutatja be, hisz az a rész elengedhetetlen a karakter mélyebb megértése céljából. Amikor már semmid nincs, és csak sodródsz az árral, könnyebben elengeded a dolgokat. Vagyis nem mindent, hisz az azért elég sarkalatos kérdés, hogy kivel fogsz kefélni az adott este.
Remender azonban ebben az elengedős életvitelben is még mélyebbre löki Marcus-t, aki könnyen úgy érezheti, az egész világ ellene fordult. És ezzel valószínűleg nem is tévedne nagyot, hisz láthatjuk, hogy még az iskola falain belül is mindenhol megbújik az ármánykodás, a rosszindulat. Vannak olyan fantáziavilágok filmekből, regényekből, vagy képregényekből, amiben szívesen eltöltenénk egy-két napot, és körbenéznénk, élveznénk az atmoszférát, csak úgy ellennék. Az Orgyilkos Osztály világa ennek a szöges ellentéte, még ha fizetnének se vállalnám be, hogy akár egy órát is eltöltök Remender világában. Isten ments. Előbb választom a Jégkorszak tetszőleges helyszínét egy alsógatyában, mintsem ezt a környezetet.

Néha kicsit már sok, mind képileg, mind verbálisan, de az új részek megjelenésekor mégis mindig ugyanazzal a lelkesedéssel vágok bele az olvasásba. Az Orgyilkos Osztály az a sorozat, aminek mindenképp helye van a polcon, az már viszont más kérdés, hogy nem feltétlenül olvasod egyhamar újra. Az élmény viszont egyedi és utánozhatatlan.

Megjegyzések