Nincs kettő négy nélkül - Dredd Bíró megérkezett!

Dredd Bíró pályafutása csak néhány évvel később indult, mint a leghíresebb Marvel karaktereké; 1977-ben, a 2000 AD nevű hetente megjelenő antológia-képregényben tűnt fel először a végsőkig elhivatott keménykezű rendfenntartó, majd hamar a magazin legnépszerűbb karaktere lett. A képregények lapjain túl más médiumok háza táján is kipróbálhatta magát, például önálló mozifilmjében 1995-ben Sylvester Stallone által megszemélyesítve, de a videójátékok, és regények területén is kipróbálhatta magát. 
Egy képregénykiadással eddig nem foglalkozó kiadó vállalta magára a feladatot, hogy a magyar olvasókkal is megismertesse a legendás karaktert. A választásuk a 2012-ben indult, 30 részes IDW-s sorozatra esett, akik ezen kívül még különböző minisorozatokkal is megörvendeztették a rajongókat. Az első kötetben négy rész, plusz a hozzájuk kapcsolódó, pár oldalas filler történetek találhatók. Kivitelezésben semmi okunk nem lehet a panaszra, minőségben kiváló, normál képregényméretnél kisebb, kétféle borítóval is elérhető, a fordításért-beírásért-szerkesztésért-kiadásért pedig az egyszemélyes osztag, Adorján Balázs felel. Nem mindig szerencsés, amikor egyvalaki vállalja magára a munka minden fázisát, de ebben az esetben semmi negatívumot nem tapasztaltam, mind a szerkesztés, mind a szöveg a helyén volt.

A helyszín Mega-City One, ami nem is olyan rossz, nem is olyan jó, inkább a kettő között: mindig van kit elfenekelni, de alapvetően nem húz egyik irányba sem. A technikai fejlettség magában rejti a hatalmas felhőkarcolókat, repülő járműveket, intelligens robotokat, telepátiát, illetve a modern fegyvereket és gyógyszereket. A jövő leképezése mindig is egy kollektív tevékenység volt, amit filmek, könyvek, képregények és videojátékok formájában szokás boncolgatni. Mindenki kicsit másképp képzeli el, de azért sok közös is van bennük. Mega-City One disztópikus világa azonban több ponton inkább frusztrációt közvetít, mintsem harmonikus jövőképet.

A történetek tematikája ügyesen építkezik a jövő adta lehetőségekre, és okosan építi be a robotok jelenlétének árnyoldalait, illetve a fejlett tudomány, jelen esetben a klónozás társadalomra való hatásait. A bűnügyi szálat gyakran fűszerezi a könnyedebb, humoros jelleg, amik szépen megférnek egymás mellett. A rajzokért Nelson Daniel felel, akinek könnyed, sajátos hangulatú, határozott kontúrú rajzai Humberto Ramos stílusát juttatják eszembe, akinek szintén bírom a munkáit. A filler történetek - amik egyébként ütősre sikeredtek, főleg "A jó részek" sztori - pedig más rajzolók keze munkáját dicsérik, például a magyar származású Paul Gulacy-ét, aki a Batman: Terror kötetben is bemutatkozott már nálunk.

Legyetek jók, olvassatok Dredd Bírót, ha esetleg mégis rosszban sántikálnátok, ne lepődjetek meg, ha egy mogorva kék-piros sisakos alak bukkan fel a semmiből. Ja nem, ez még csak 2019, akkor nem szóltam. A kezdés mindenesetre ígéretes, sok új kiadványt kívánok még a Holdkelte Stúdiónak.

Megjegyzések