A színfalak mögött - A Legendás Batman: Batman Mindörökké 2. rész

Részlet Jason Bard rendőrhadnagy naplójából, amit Batman "véletlenül" vitt haza tanulmányozás céljából: "A pokol kíméletesebb helynek tűnik jelen pillanatban, mint ez a Gotham City névre keresztelt borzadály. Egy nyugodt percem sincs, folyamatosan csörög a telefonom a legújabb fejleményekkel; ez a banda újra felbukkant, a másik kinyírt egy harmadikat, satöbbi, satöbbi. Persze mit rinyálok, ezért jöttem ide, hogy rendet tegyek végre a városban. Gordon-t becsülöm és tisztelem, de az az igazság, hogy a dolgok rendesen kicsúsztak a kezéből. Nem most kellett volna elkezdeni ezt a tisztogatás, hanem már évekkel ezelőtt. Ezek a bűnözők a szép szóból nem értenek, keményebb eszközökkel kell fellépnem ellenük. Pingvin és Falcone kiiktatása az elsődleges feladat, minden más csak ennek rendelődik alá. Még szerencse, hogy a Denevérember, és hűséges társaik segítenek némiképp a káosz enyhítésében. Csak anya ne aggódna ennyire értem."
A Legendás Batman második különszámában turbó-fokozatra kapcsol a Mindörökké történet, és sokkal gyorsabban peregnek az események, mint az előző részben. Számomra az olvasási élmény is nagyobb volt ennél a kötetnél, a döcögősebb részeket sikerült felváltani sokkal izgalmasabb szálakkal. Az egyszerre négy-öt helyszín között ugráló sztoriban egy perc nyugta sincs a Gothami igazságosztóknak, az akció és nyomozás szakadatlanul folyik. A háttérben azonban több van, mint Carmine Falcone visszatérése, a karaktereket dróton rángató rejtélyes alak kiléte pedig igazán ütősen csapja arcon az olvasót. Az igazat megvallva én számítottam erre a fejleményre már az előző kötetben, de konkrét, egyértelmű jelek mégsem utaltak arra, hogy igazam lenne. Erről most csak ennyit, többe nem is fűzök hozzá, hogy majd ti is ugyanolyan őszintén meglepődjetek, ahogy azt én tettem.

A megszokott bűnözőkön kívül felbukkantak most olyan karakterek is, akiket szégyen szemre eddig egyáltalán nem ismertem, de ez koránt sem baj, herótom van attól, ha mindig a Madárijesztő-Pingvin-Joker hármas körül forog a világ. Blackfire Diakónus karaktere eléggé parára sikeredett, főleg azzal a flashback-kel kiegészítve. Batman sokrétű szövetségeseinek aktív szerepeltetése is nagyban hozzátesz a sztori változatosságához és komplexitásához, a fősodorból általában ezek nem szoktak ilyen hangsúlyos szerepet kapni. Batgirl, Batwoman, Piros Sisak, Batwing, van itt minden mint a búcsúban. 
A képi világ ezúttal is változatos, a különféle stílusok parádéjának is tekinthető ez a történet. Van itt kérem szépen Jason Fabok, Dustin Nguyen, és Andy Clarke, többek között. R.M. Guera jóval tömzsibbnek rajzolta Alfred-et, mint ahogy általában a többiek szokták; kerekebb fej, zömökebb test, ami a jó öreg komornyikra egyáltalán nem illik rá. No mindegy, több is veszett Mohácsnál, magát Batman-t sem sikerül mindig egységesen ábrázolni. Plusz mínusz öt év általában benne szokott lenni a pakliban, szóval ilyeneken lehet nem is érdemes fennakadni. Ami még külön kiemelnék, azok Alex Garner gyönyörű borítói, csodálatom jeléül pedig csak az ő rajzaival pakoltam tele ezt a cikket. A horror hangulat csak úgy sugárzik róluk, imádom ezeket a borítókat.

A következő rész leghamarabb jövő év elején érkezik hozzánk, de kiindulva ennek a két különszámnak a megjelenési gyakoriságából, nem fogunk mi sokat várni a következő részig, aminek a borítóját már meg is tekinthetjük a kötet utolsó oldalán.

Megjegyzések