Ra's Al Ghul megszületése - DCNK #34: Batman

Ra's Al Ghul a magyar kiadásban már többször tiszteletét tette a Képes Kiadó, Kingpin, és DCNK köteteiben is, ám a konkrét eredetéről nem sok szó esett eddig. A Hush-ban például fontos szerepe volt a Lázár-veremnek, a Bábel Tornya sztoriban pedig nem kevés bonyodalmat okozott a világban Batman legnagyobb nemezise. Mint a többi fontos gonosztevőnek, úgy Ra's-nak is kijárt már egy eredettörténet; magyar nyelven most először, az eredeti angol kiadás pedig 1992-ben jelent meg Birth of the Demon (A Démon születése) címen, úgymond egy trilógia harmadik részeként (az első két rész az előző kötetben olvasható).
A történetben Batman egy ősi kézirat nyomára lelt, így bukkant rá, és ismerte meg Ra's eredettörténetét, mely a kötet legnagyobb részét ki is tölti. Megismerhetjük az ártatlan, jóakaratú ember megtörését, és az első Lázár-verem megtalálásának történetét. A képi világ remekül asszisztál ehhez a legendához, Norm Breyfogle sajátos stílusa ráadásul még a színek játékával is külön ki van hangsúlyozva; egy-egy érzéshez különböző színeket alkalmaznak, a düh például nem meglepő módon vörös színt kapott, az őrület zöldet, a víziók pedig szürkés árnyalatokat. A rajzok többször vázlatos hatást keltenek, látjuk hogy krétával és ceruzával is színezték őket többek között, ami számomra külön erénye a kötetnek. Ehhez a régen játszódó eredettörténethez tökéletesen passzol ez a fajta ábrázolásmód, ami a DCNK sorozatban is egy igen egyedi megközelítésmód az eddigi kötetekhez képest. Az előző könyv rajzaira sem panaszkodhattunk, de ez a rész egyértelműen túlszárnyalja azt is.

Habár a rajzokba nem tudok belekötni, a történettel nem vagyok teljesen elégedett, ugyanis a sztori jelen idejében játszódó rész, főleg a befejezés, kicsit el lett kapkodva. Ra's eredettörténetének megismerése után a nagy csata kifejezetten rövidre, ám ezzel együtt szürreálisra sikeredett; a végére már inkább egy látomásra, vagy álomra hasonlít, mintsem egy megtörtént csatára, főleg a duplaoldal a zombi hatást keltő, tántorgó Batman figurával.
Pozitívumként emelném ki azonban a hangulatot, mely kellően rideg és komor, és többször horrorisztikus elemeket is tartalmaz, ahogy az a fenti képen látható. A zord időjárás, a sötét színek használata, illetve a színdramaturgia miatt egy olyan összképet kapunk, mely teljesen egyedinek számít, pláne a mai mainstream DC és Marvel képregényekhez képest.

A kötet végén elhelyezkedő sztoriban ezúttal Ra's második felbukkanását, és a vele járó bonyodalmakat követhetjük nyomon, Batman pedig jó detektív módjára kinyomozza az adott bűnesetet. Meg kell mondjam, szeretem ezeket a fajta sztorikat, amikor Bruce egy gyilkosságot a józan eszével és az öklével old meg, mindenféle szuperkütyük, és kiépített szuperhős kapcsolatrendszer segítsége nélkül.

Jelen kötet összességében egy kellemes olvasmány mindazoknak, akik szeretik az egyedi képi világot, és nem veszi el a kedvüket az olvasástól az, hogy Batman-nek most kevésbé jut sok szerep, és a nemezisének a történetén van a hangsúly.


Megjegyzések