A Fekete Úrnő titka - Dragonero #2: A sötét erőd

A legutóbbi, májusban megrendezett képregényfesztiválon debütált új fumetti sorozat, a Dragonero második része már a nyári képregénybörzére megjelent, ezzel lezárva az első nagy történetet. A GooBo kiadó kötete ezúttal is két részt foglal magába, cirka 200 oldal terjedelemmel.
Az első résszel ellentétben a történetszál itt kizárólag a jelenben folyik, és tovább bonyolódik a rejtély a hatalmas tömegpusztító fegyver, a lángsár körül; fény derül arra, hogy ki és milyen célokra szeretné felhasználni ezt a találmányt, amihez hőseinknek, Ian-nek, Gmor-nak, Sera-nak, és Myrva-nak, valamint sövetségeseiknek is lesz egy-két szava.
Kizárólag szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni erről a részről, ugyanis a lángsár felkutatása miatti barangolás rengeteg izgalmas és váratlan fordulatot eredményez, a klasszikus fantasy hangulathoz pedig apró horrorisztikus beütés is társul, főleg az elején, a Suprelúrendár lánchegységnél. A történet végig magával ragadó, a különböző kalandos események között pedig nem igazán akad pihenő, végig történik valami, ami előrelendíti hőseink küldetését. Az előző kötetre a készítők rátettek még egy lapáttal, és érezhetően otthonosabban mozognak ebben a világban. Az előbb említett sztori elején levő hátborzongató kinézetű lény, a sötét elf, és a Fekete Úrnő karaktere nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy sokkal érdekesebbé tegyék a történetet egy szimpla fantasy-nél. A Különös találmányokon való elmerengés is kedvelt aspektusa számomra a kötetnek, és ez is megerősíti azt a kijelentést, hogy mennyire fantáziadúsra sikerült a Dragonero fiktív világa.
Az előző kötetben bemutatott múltbéli tragédia nagyobb értelmet nyer a mostani események által, és egy igazán megdöbbentő csavarral találhatjuk szembe magunkat a kötet vége fel. A Fekete Úrnő karakterének keserédes háttere, valamint a sötét elf lány végzete is nagy súlyt ad az első nagyobb történet lezárásának, mely kifejezetten izgalmasra sikeredett.

Giuseppe Manteoni rajzai igazán tetszetősek, legyen az egy különös, horrorisztikus lény, vagy egy tájkép ábrázolása. A munkáiban szeretem a pontosságot és a részletességet, a kötet vége felé az erődben játszódó események illusztrálásánál pedig a szokásosnál is tetszetősebbek a rajzai, köszönhetően a markáns fény-árnyék kontrasztoknak, és a változatos kinézetű, precíz kidolgozást igénylő figuráknak köszönhetően.
Ez a két kötet tejes mértékben meggyőzött, úgyhogy a továbbiakban is mindenképp nyomon fogom követni Ian kalandjait. A következő részig sem kell azért olyan sokat várni, az októberi képregénybörzén már minden érdeklődő a magáénak tudhatja a legújabb darabját ennek a kiváló sorozatnak. "Agyar és acél" címmel új történet indul, a borítóból ítélve pedig most sem lesz okunk a panaszra, és reméljük Ian különös, újfajta erejéről is többet megtudhatunk majd. Várjuk!


Megjegyzések