A talányok mestere - A Legendás Batman #2 - Nulladik év #2

A Nulladik év első fejezetének elején felvillantott poszt-apokaliptikus Gotham ebben a kötetben teljes egészében megmutatkozik, hála Rébusz elvetemült mesterkedéseinek. Már a borítón található motoros, íjakkal és egyéb fegyverekkel felszerelt Batman, ahogy egy növényzettel benőtt gothami háztetőn áll, megalapozza azt a fenomenális hangulatot, ami az egész kötetet jellemzi. A katasztrófa és kietlenség, mely Rébusznak köszönhetően uralkodott el a városon, látszólag lehetetlen helyzetbe sodorja a lakosokat, akik közül a legtöbben inkább beletörődnek sorsukba, mintsem hogy szembeszálljanak őrült nyomorba taszítójukkal. Rébusznak persze ez is csak egy talány, amire a megfejtést a gothami emberektől várja. A válasz pedig meg is érkezik Batman, Alfred, Gordon felügyelő, Lucius Fox, illetve egyéb szövetségesek képében.
A kómából felébredő Bruce elé táruló látvánnyal egy olyan atmoszféra tárul elé, és az olvasók elé, amit Batman képregényekben ritkán láthattunk, talán csak a No Man's Land esetében, de ott részben más volt a helyzet. A lepusztult, kietlen, növényzettel benőtt Gotham Bruce számára a megtestesült rémálom, hisz teljes mértékben elvesztette a város feletti kontrollt. A technika, illetve a megoldás pedig Rébusznál van, akinek a karakterét Snyder remekül aknázza ki. Nem csak a szája jár (na jó, azért az is elég sokat), hanem tényleg olyan drasztikus lépésekre szánja el magát, amik egy egész város sorsára nyomják rá pecsétjüket. A városközpontban kiemelkedő, érintetlen és hibátlan állapotban levő Rébusz-torony pedig tökéletesen ellentétbe állítja magát, mint legintelligensebb lényt a lepusztult, maradi, "együgyű" Gotham-mel szemben. Capullo precíz és aprólékos ábrázolásmódja pedig kiválón adja vissza azt a hangulatot és környezetet, amit Snyder megálmodott.
Mindig is szerettem azokat a történeteket, amikor a hősnek a lehető legmélyebbről kell felemelkednie és szembeszállnia a teljes mértékben fölényben levő ellenféllel. Látszólag lehetetlen küldetésnek néz elébe Bruce is, ami tökéletes alkalmat teremt arra, hogy megtanuljon bízni másokban, és rájöjjön, hogy küldetése során nincs egyedül. Más eszközökkel ugyan, de Gordon felügyelőnek is hasonló a célja. Az előző kötetben tapasztalható ellenszenv Bruce részéről itt szükségszerűen változáson esik át, Snyder az eseménydús képsorokon előtérbe helyezi nem csak Bruce és Gordon, hanem Batman és Rébusz kapcsolatát is. A finálé alatt mindvégig fennmaradó feszültség és ötletesség pedig méltó befejezéssel zárja le ezt a 12 részes, nagyszerű eposzt. Az utolsó oldalakon található "Mi lenne, ha" montázs pedig igazán szíven üti az olvasót, és vázolja fel Batman életvitelének egyik sarkalatos pontját. 

Snyder Batman eredettörténete olyan módon nyúl a karakter lényegéhez, illetve igazságosztóvá válásának körülményeihez, amelyre eddig kevés példa volt. Komplex és eredeti látásmódja miatt méltó helyet foglal el a Denevérember eredettörténeteinek sorában, az Első Év mellett.
Az előző kötetben felmerült pontatlanságok itt szinte teljesen eltűntek, se a fordításra, se a beírásra nem lehet panaszunk.

Megjegyzések