Ismét a kihalás fenyegeti a mutánsokat - NMK #33 - Új X-Men: Birodalom

Egyszer volt, hol nem volt, a kétezres évek utáni magyar képregénykiadás hajnalán, amikor betörtek a piacra a Panini Comics sorozatai, a hazai kiadók is elkezdtek mozgolódni. A Semic kiadó Csodálatos Pókember sorozata először havilap lett, majd tripla számokkal jelent meg, és a szuperhősös képregények TPB kiadásai is elindultak. Többek között a Fumax is próbálkozott néhány kiadvánnyal, melyek egyike volt a New X-Men Grant Morrison által írt szériájának első története, az E is for Extinction (E, mint eltörölni), 2007-ben. Több, mint tíz évre rá, 2018-ban a Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény berkein belül keményfedeles kiadásban újra megjelent ez a történet, a 33. kötetben pedig a közvetlen folytatást is olvashatjuk. Az előző, négy történetet tartalmazó részhez képest egy jóval vaskosabb, kilenc részt tartalmazó kötetet kapunk, Birodalom címmel.
Az új vonulatot Morrison rögtön egy új ellenfél felbukkanásával teszi még nevezetesebbé, ebben a kötetben pedig az eredetére is fény derül. Ahogy azt az X-Men történeteknél már megszokhattuk, nem egy szimpla szupergonosz eredetsztorira kell számítani, Cassandra Nova eredete jóval régebbre nyúlik vissza, méghozzá X-Professzor születéséig. Nem idegen az X-ek történeteitől, hogy gyakran "házon belül" gyűlik meg a bajuk valakivel, és az épp aktuális szupergonosz létrejöttéhez nagyban hozzájárul valamelyik csapattag. Markáns példa erre például a Főnix, de számos alkalommal estek valamiféle manipuláció vagy agykontroll alá a csapat tagjai. Cassandra eredete azonban jókora pofont ad nemcsak az olvasónak, de a csapat tagjainak is. Morrison egy olyan eredetsztorit tálal, ami által a karakter igazán meghatározóvá és megdöbbentővé varázsolja a karaktert az X-ek életében. Legyőzéséhez pedig nem lesz elég egy puszta "snikt!" Rozsomák részéről, a Charles testét uraló nő jócskán megdolgoztatja a csapat tagjait. 

A történet remekül érzékelteti a társadalmi hatását a mutánsok jelenlétének, mind a tüntető embereket, mind a médiavisszhangot, mind pedig a mutánsellenes U-Men szekta tagjait beleértve. Morrison kiváló érzékkel tárja elénk a mutánsok közötti mindennapi interakciókat, a dialógusok az egyik legnagyobb erénye a történetnek. Az akción sokkal kevesebb hangsúly van, mint mondjuk az Astonishing X-Men sorozatban, de Morrison kellően profin tálalja a történetet ahhoz, hogy ne legyen hiányérzetünk. A Siár Birodalom bevonása nem épp a legjobb ötlet volt, a megjelenésüktől kezdve kissé kusza és komolytalan lesz a történet; a Siár gárda felderítője, a bizonyos "izé" nevű lény megjelenése inkább a paródia irányába tolta el a történet hangulatát. Ezzel szemben Jean és Emma főszereplésével a Cassandra eredetét feltáró kis utazás, a maga "majdnem Nuff said" jellegével, és Quitely munkáival igazán hangulatosra sikeredett, és kreatívan tárta elénk a narratívát dialógok nélkül.
Ebben a kötetben három rajzoló munkája is megtalálható, az előző kötethez képest (Frank Quitely, Ethan van Sciver) a gárda Igor Kordey-val bővült, legnagyobb sajnálatomra. Stílusa a kihúzással és színezéssel együtt igazán élvezhetetlenné tette a rajzokat, a maga torz karaktereivel és széteső arckifejezéseivel. Az iszonyú precíz Quitely-hez és Ethan-hez képest egy jóval alacsonyabb szintet képviselnek a munkái, paneleit nézegetve pedig kissé elidegenedtem a vizualitás élményétől, és alig vártam, hogy végre jöjjön a felmentősereg a másik két rajzoló képeivel.

A fordulatos cselekmény egy ütős konklúzióval ér véget, és zárja le a Morrison-éra első és egyetlen vonuatát az NMK hasábjain. Aki esetleg kedvet kapott volna a következő részekhez, Complete Collection-ben beszerezheti a további részeket.


Megjegyzések