Az igazság nyomában - Mega Marvel #2: Venom

A Kingpin kiadó idei egyik legnagyobb dobása minden kétséget kizáróan a több mint 250 oldalas Mega Marvel második kötete. Az előző rész is hatalmas siker volt a legutolsó Wolverine mozifilm alapjául szolgáló történettel, most pedig Venom mutatkozik be két teljes minisorozattal, melyek a Halálos Védelmező (Lethal Protector), illetve a Sötét Eredet (Dark Origin) címeket viselik. Magyar kiadás terén nem panaszkodhatunk arra, hogy Venom ne tűnne fel eleget, hisz a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 5. kötete is őt állította középpontba, a Marvel+ lapjain érkezik a Venom vs. Carnage minisorozat, HP különszámokban a Maximum Carnage, de ha még ez sem elég, ősszel érkezik a Venom mozifilm is a Sony jóvoltából, Tom Hardy főszereplésével.
A Halálos Védelmező című történet Venom első önálló kalandja, mely időrendben nem sokkal a PPP 26. száma után játszódik; Póki és Brock egyezséget kötöttek, miszerint mindkettejüknek az ártatlanok védelme a fontos, és ezen feladat végrehajtásában csak hátráltatja őket ha egymásra vadásznak, így átmenetileg szent a béke. Amint persze Peter tudomást szerez egy balhéról, melyhez köze van Venomnak is, utána ered, mert Ő már csak ilyen. A történet pörgős és akciódús, és egy-két gyengébben megírt párbeszédet leszámítva élvezhető is, bár nagyon érződik rajta az a tipikus 90-es évekbeli hatás, ami miatt mai szemmel néhol komolyanvehetetlennek tűnik egy akció vagy beszólás. Az öt új szimbióta megjelenését teljesen feleslegesnek éreztem, főleg ahhoz képest, hogy mennyire könnyen sikerült őket jobb belátásra bírni egy pofonesőnek köszönhetően. Dekoratívak meg minden, de nem tesznek hozzá valami sokat a sztorihoz. A történetben igencsak hangsúlyosan kap szerepet Venom azon aspektusa, miszerint ő is szeretne egy közösség megbecsült tagja lenni, ami azért ha a karakter eddigi előéletét nézzük, vagyis hogy kényére-kedvére gyilkolászott, elég hirtelen váltás, de a sztoriban ez még pont emészthető formában kap helyet.
A rajzokért Mark Bagley és Ron Lim voltak a felelősök fele-fele arányban, amiből Bagley részébe nem lehet belekötni, sokszor bizonyított már a magyar olvasóknak, például a Csodálatos Pókember első sorozatban vagy a PPP-ben (a CSP v2 esetében mondjuk már jobban megoszlottak a vélemények). Ron Lim egy olyan erős közepes kategória, nem rossz az amit csinál, és illik is a történethez, de néhol kevésnek éreztem, és aránytalanságok is előfordultak.
A második történet, mely az én tetszésemet sokkal inkább elnyerte, Eddie Brock Venommá válásának eredetét mutatja be. Külön plusz pont, hogy a minisorozat nem ragadt le konkrét eseményeknél, és igyekezett minél átfogóbban tálalni ennek a karakternek az életútját, mégpedig hogy egy igazságot mindennél előbbre helyező srácból hogyan lesz egy reményvesztett, haraggal teli újságíró. Angel Medina baromi jó stílusában tolmácsolva olyan események is újramesélésére kerülnek más szemszögből, amiket már korábbi kiadásokban olvashattunk (CSP v1, NMK, Jean DeWolff halála), és történik mindez csöppet sem unalmas, sokkal inkább érdekfeszítő megközelítésben. DeWolff kapitány egy oldalas képen látható lelövése például a maga nyers brutalitásával adja meg az esemény súlyát, hisz az eredeti történetben nem láthatjuk ezt ennyire direkt módon. Mary Jane és Venom első találkozása pedig igazán hátborzongatóra sikerült, az eredeti kiadást jóval meghaladva bővíti ki ezt a szituációt egy remek, feszültséggel teli párbeszéddel, és persze nagyszerű rajzokkal. Brock gyerekkora, mely eddig homályos folt volt, némiképp közelebb kerül hozzánk, és ezáltal jobban megértjük motivációit, például a valahova való tartozás érzését az első történetben tudjuk hova tenni, és jobban megérthetjük.
Mindenképpen érdemes lecsekkolni a kiadványt, az igényes minőségen túl igazi hiánypótló darabnak számít a szimbiótát viselő karakter történetei terén. Hamarosan érkezik az időrendben a Halálos Védelmező után játszódó történet, a Maximum Carnage, Venom pályafutásának következő állomása. Fogalmazhatnánk akár úgy is, hogy 2018 Venom éve, de elég elcsépelt lenne, így érjük be annyival, hogy szimbiótában korántsem lesz hiányunk.


Megjegyzések