A meg nem értett zseni - DCNK #42 - Superman: Születési Előjog 2. rész

Az előző kötethez hasonlóan a DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény 42. kötete, a Superman: Születési Előjog folytatása méltóképp fekteti le a Clark Kent és Lex Luthor között húzódó évtizedes feszültség alapjait. Számomra ez a történet a két ikonikus karakter lényegéről szól, és kiváló érzékkel hozza közelebb az olvasókhoz ennek a konfliktusnak az alkotóelemeit. Egy mások érdekeit kivétel nélkül mindig szem előtt tartó, önzetlen hős, és egy zseniális elmével rendelkező, öncélú és megszálott tudóspalánta harcáról szól ez a két kötet. Annyiban túlmutat a néhány kötettel korábban megjelent hasonló történeten, a Titkos Eredeten, hogy itt a megromlott kapcsolat gyökereit is feltárja a Smallville-i eseményekből való szemezgetéseknek hála, illetve Lex fiatalkorát is kiemeli, amit én például hiányoltam a Lex Luthor: Az Acélember kötetből.
Ami még kifejezetten pozitívuma a történetnek, hogy az újságírói szakmát mindkét oldalról megközelíti, és a tények bemutatása után az olvasóra bízza a döntést, hogy ítéletet hozzon: láthatjuk az érdekgazdák beleszólását a cikkek tartalmába, illetve a mindenre elszánt, az igazságot mindvégig szem előtt tartó újságíró ténykedéseit is. Néhány részen enyhe túlzásokkal találkozhattunk ezzel kapcsolatban, pont úgy, ahogy Lex karakterével kapcsolatban is; azért amikor Loist kidobja a felhőkarcoló tetejéről, még hozzá képest is kegyetlen és megfontolatlan, de betudom ezt Mark Waid kötetlenebb történetvezetési stílusának. Nagy hangsúlyt kapott továbbá Clark kezdeti botladozása a Planetnél, ami azt erősítette meg bennem, hogy mennyire nehezen illeszkedik be ilyesfajta új közösségekbe, elvégre mégiscsak egy másik bolygó szülötte. Az pedig, amikor szembesül saját múltjával, igazi katartikus élmény mind számára, mind számunkra is.
Leinil Yu rajzait a korábbi részekhez képest néhol kicsit elkapkodottabbnak és skiccesebbnek éreztem, ugyanakkor elegendő tere volt arra, hogy kibontakoztassa tudását az egyoldalas képeken, illetve az egyedibb panelelrendezésű oldalakon. Különösen tetszett, amikor a gengszterbandára való rajtaütésen Superman-t mintegy árnyékból előbújó, félelmetes teremtménynek ábrázolta, nem annak a tisztán pozitív, csilli-villi hősnek, ahogy sokan közvetítik az ő karakterét.
A végkifejletre, és így ezzel együtt erre a kétkötetes történetre egyáltalán nem lehet panaszunk, bőven hozta az elvárt szintet, és jó döntés volt beemelni a DCNK sorozatba. Újraértelmezett és felújított Superman történetekkel azt hiszem egy időre el van látva a magyar olvasó.

Megjegyzések