Az örökös képregényes dilemma: füzetek vagy kötetek?

A képregényrajongók körében, ahogy sok más területen is, különböző preferenciák vannak a képregény, mint médium formáját tekintve. Vannak, akik inkább a képregény eredeti, füzetes formáját preferálják jobban, mások pedig a több füzetet magába foglaló, puha- vagy keményfedeles, TPB vagy HC kiadványokat. Érdekes tény, hogy a legelső képregények mindössze néhány paneles comic strip-ek voltak, majd szépen lassan megtörtént az átállás a füzetekre 1920 körül Amerikában, melyet a komplett történeteket magában foglaló kötetek, és a több kötetet magukban foglaló omnibus HC-k követtek a sorban. Hamar hagyománnyá vált, már 1897-től kezdve, hogy az újságokban megjelent comic stripeket gyűjteményes formában is megjelentessék, melyek között az egyik ilyen kiadvány egy The Yellow Kid gyűjtemény volt.
Fontos kiemelni, hogy az amerikai képregénytudomány egyetemi szintre emelését az olyan graphic novel kiadványok segítették elő, amik már nem régebben megjelent kiadványok újra kiadott változatai voltak, hanem alapból ilyen hosszúságban íródtak meg. Ezek közé tartozik a graphic novel hagyomány egyik legfontosabb, magyarul újra megjelent kötete Art Spiegelman-tól, a Maus, de ide sorolható még Will Eisner: Contract with God műve, vagy az eredetileg nem graphic novelként íródott, de ilyen formában újranyomva hatalmas sikereket elért The Dark Night Returns, és a Watchmen.
A magyar képregénypiac terén a kötetek kiadására billen a mérleg, sorra jelennek meg a TPB és HC kiadások egyaránt; újságosnál, könyvesboltban, vagy webáruházakból beszerezhető módokon igen széles a kínálat a mainstream Marvel, DC, és a nem szuperhősös tematikájú darabok között. Ami nálunk gyűjteményes formában megjelenik, annak valószínűleg az az egyetlen formája, ugyanis hazánkban egyáltalán nem szokás az, hogy már korábban füzet formájában megjelent képregényeket újra megjelentessünk kötet formájában. Néhány esetben persze mi is teszünk kivételt (Batman: Gyilkos Tréfa, Végtelen Hatalom/Háború, és társaik). A németeknél például ezzel szemben kicsit differenciáltabb a helyzet, a Panini Comics jóvoltából sorra jelennek meg az újabb és régi történeteket közlő kötetek, és olykor a füzetes kiadások is újra publikálásra kerülnek kötetek formájában. Érdekesség, hogy az Amerikában még csak a 8. részénél járó Doomsday Clock gyűjteményes kötete már áprilisban megjelenik a németeknél, jóval a maxisorozat lezárulta előtt, bár az is igaz, hogy csak az első négy részt fogja tartalmazni.

A gyűjteményes kötetek mellett szól, hogy nem kell hónapokat várni a folytatásra, és egyben el lehet olvasni egy komplett történetet, igényes formában, valamint még a polcon is jól mutat. A füzeteknek is megvan a maga bája, a különböző gyönyörű grafikájú borítókkal, és azzal az utánozhatatlan hangulattal, ami a köteteknél nem jön vissza. Nem ugyanaz az érzés például egy kötetben a történet végén lepörgetni az összes borítót egymás után, az egyes részek elején sokkal jobban szeretem viszontlátni őket. Amikor még nem tudtam olvasni, de már a képregényeket nyúztam, sok esetben a borító alapján döntöttem el, hogy kell-e az adott füzet vagy sem; ezen felül magát a történetet sokszor már a borító láttán elkezdtem összerakni fejben, egy Pókember képregénynél például az akkori rajzfilmes tapasztalataim alapján (aztán persze mindig rájöttem, hogy tök másról szól az egész füzet, mint azt ahogy én gondoltam).
A magam részéről inkább a kötetek mellett tenném le a voksom, és bár képregénygyűjtésem kezdetén nekem is a füzet volt "A képregény", mára már sokkal inkább megkedveltem a komplett sztorikat tartalmazó TPB és HC kiadásokat. Hiába csábító egy-egy amerikai füzet, önmagában nemigen szokásom megvásárolni, csak ha a történet további részeit is hozzá tudom csapni, de ez esetben is elgondolkozok inkább a kötet megvásárlásán. Az sem épp utolsó szempont, hogy a kötetek ára sok esetben jóval kedvezőbb, mint a füzeteké, és ráadásul a teljes történetet a magamévá tehetem.

Magyarországon egyre gazdagabb a kínálat a kötetek terén (Fumax, Hachette, Eaglemoss, Szukits, Goobo), és bár a füzetes formátum sincs elhanyagolva (Kingpin), a mérleg sokkal inkább a kötetek felé dől, melyekből több széria újságosoknál is beszerezhető. A jelenlegi helyzet pedig úgy tűnik, teljes mértékben kiszolgálja a rajongók igényeit a formátumokat és a történeteket illetően; egyenlőre úgy tűnik, megkérdőjelezhetetlen a képregénykötetek dominanciája itthon.

Megjegyzések