Csapaton belüli viszályok - NMK #10 - A Bosszú Angyalai: Holtpont

A Heroes Reborn névre keresztelt, újraindított Marvel sorozatok (Bosszú Angyalai, F4, Vasember, Amerika Kapitány), melyek némileg újraértelmezték, és a maguk módján felfrissítették a régóta ismert nagy nevek eredettörténetét, egy nagyszabású finálét követően - melyben Galactus ellen fogtak össze a Hősök - visszakerültek a "normál" Univerzumba, és folytatódhatott minden a régi kerékvágásban. Ekkor indult útjára az Avengers v3 sorozat, mely egyben a legendás Busiek-Perez páros korszakának kezdete is volt, és igyekeztek a csúcsra vinni a szuperhőscsapatot. Ennek a sorozatnak a végét, a Káosz című történetet olvashattuk korábban a Kingpin kiadó, és a jelen sorozat által, ám most kicsit visszább ugrunk az időben, egészen pontosan a 61-63., 76., illetve másik két sorozat, a Thor v2 58., és az Iron Man v3 64. számaira.
A Nagy Marvel Képregénygyűjtemény legújabb kötete, a Bosszú Angyalai: Holtpont igazából két sztorit tartalmaz, az egyik Jack Hart tragikus története, a másik pedig a Thor új pozíciója által keletkezett csetepatékat taglalja. Ami közös a két történetekben, és ami leginkább fókuszban van a kötetben, az a csapaton belüli viszályok kérdésköre. Személy szerint sosem kedveltem azokat a történeteket, ahol a hősök ilyen-olyan okoknál fogva egymás torkának esnek ahelyett, hogy mondjuk normálisan megbeszélnék nézeteltéréseiket. Nyilván ez egy bevett formula, és lehet velem van a baj, de én inkább mellőzném az ilyesféle dolgokat, bár az is igaz, hogy ritkább esetekben ez kifejezetten érdekes is tud lenni (lásd Polgárháború).
Az első kettő, illetve az utolsó része a kötetnek egy magyar kiadásból kevésbé ismert szereplőnek, Jack Hart-nak a problémáját taglalja: egy híres tudós és egy földönkívüli nő gyereke, aki egy baleset folytán szuperképességekre tett szert, ám ezek a képességek az idő múlásával egyre kezelhetetlenebbé váltak. Ahhoz, hogy kordában tartsa erejét, és ne eméssze fel őt, valamint ne veszélyeztessen másokat, egy vastag betonfalakkal határolt kamrában kell töltenie napi 14 órát. Jelenlétéről megoszlanak a vélemények a csapaton belül, és meg kell hagyni, a problémái miatt nincs egyszerű természete a srácnak. Személy szerint nem ismerem annyira ezt a karaktert, így kifejezetten érdekesnek találtam ezt a sztorit, és sajnáltam is, hogy ilyen hamar, 3 rész alatt rövidre lett zárva az egész dolog. A fentebb említett Káosz kötetben amúgy Ő robban fel ugye a legeslegelején a sztorinak. Az első két részt nem más, mint a mostanában magyarul is sokszor megjelenő Gary Frank (Batman: Föld-1, Superman: Titkos Eredet, Hulk Különszám 2018, Doomsday Clock) követte el, és a kötet másik két rajzolójához képest toronymagasan Ő viszi a prímet.
A másik történet az egyik alapító Bosszúangyal, Thor szembekerülését mutatja be a földi törvényekkel, melyeket saját igazságérzete miatt lép át. A halott Odin helyét átvevő Viharisten áll jelen történetben a New York felé (szó szerint!) költöztetett Asgard felett. A sztoriban az a kérdéskör van megközelítve több oldalról, hogy egy elnyomásban élő, terrorizált nép miként kaphat segítséget más országoktól, illetve melyek azok a határok, amiket nem szabad(na) átlépni. Thor persze nem tudja figyelmen hagyni a tényt, hogy hívőit lemészárolták Szlokoviában, így a nép segítségére siet, amihez az ENSZ-nek, Vasembernek és Fátum Dokinak is lesz egy-két szava. Ebben a sztoriban amúgy Fátom Doktor - ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy Ő egy fiktív karakter konzerv csomagolásban - kiváló mintapéldája a korrupt, számító, és saját sikeréért bármit feláldozó politikust, mely a nem is olyan régi történelemben, illetve napjainkban is igen aktuális. Ez a történet is aláhúzza azt, hogy mennyire egy számító, arrogáns, és emberi életeket teljes mértékben megvető személy, és ráadásul még Ő Latvéria uralkodója is. A látványos csaták mellett meglehet, hogy sokaknak kevésbé lesz hangsúlyos a történet ezen aspektusa, de számomra a Thorral vívott nagy csatánál sokkal érdekesebb volt megfigyelni ezt a nyers ábrázolását Fátum Dokinak.

Bár a sorozatból kiragadott ezen néhány rész kifejezetten érdekes és izgalmas volt, mégis apró hiányérzetem van, de ezt betudom annak, hogy kicsit olyan "összeollózott" hangulatú a kötet a két sztori miatt, amiből az elsőnek egy későbbi részben, a kötet végén van csak a befejezése. Részemről mehetett volna egy külön kötet Jack Hart-nak, még pár fontosabb részt kiemelve a pályafutásából. Összességében lekötött az egész, bár ezekben a válogatásokban jobban szeretem a kerekebb sztorikat, nem pedig az olyanokat amik egy hosszú sorozatból vannak szemezgetve. Olyan tipikus "jó, de..." érzés.

Megjegyzések