Őrülettel teli szerelem - Doomsday Clock #6

Nemrégiben jelent meg újra Magyarországon a teljes Watchmen történet a Fumax kiadónak köszönhetően, melynek független továbbgondolásának/folytatásának 6. része körülbelül egy hónappal ezelőtt jött ki Amerikában. Bár az ezt megelőző, 5. részről nem írtam külön cikket, az első, második, harmadik, és negyedik számról mind fellelhető az írásom, a legújabb rész elolvasása után pedig ismét úgy gondoltam, hogy billentyűt ragadok és leírom az ezzel a résszel, és magával az egész eddigi szériával kapcsolatos gondolataimat.
A 6. rész ezúttal a bolondos és egyben másokra igencsak veszélyes szerelmespárra, Mime-ra és Marionette-re fókuszál; mint azt tudjuk, Johns őket kizárólag ehhez a maxisorozathoz találta ki. Ebben a részben fény derül megismerkedésükre, és kicsit közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük, hogyan lettek azok, akik. A jelen és a jövő eseményei párhuzamosan folynak, csakúgy mint pár korábbi részben, és mindent egybevetve kellemes olvasmányra sikeredett ez a rész. Az előző, szám szerint 5. számomra kicsit túl zsúfolt és kusza volt, itt viszont jóval kevesebb esemény történt, ami által sokkal befogadhatóbb lett az egész.

Jelenleg a DC háza tájáról ez ígérkezik az egyik legérdekesebb sorozatnak, ugyanakkor több sebből is vérzik az egész. Időrendileg még mindig nem lehet hova tenni a történetet, ami által kissé elveszettnek érezheti magát az olvasó, és személyszerint én is jobban szeretem, ha tudom, hogy alternatív vagy fővonalbeli történetről van épp szó. Másrészt amennyire be lett harangozva, hogy itt milyen nagy dolgok fognak történni, eddig semmi különös nem történt azon kívül, hogy Veidt és csapata eljutottak Gotham-be és ott sikeresen szétszóródtak. Eddig ez egy szimpla Watchmen/Batman crossovernek tűnik, a szintén jó előre beharangozott Superman-es kötődésről pedig még semmi sem derült ki, pedig már a sorozat felénél járunk.
Johns érezhetően nagyobb hangsúlyt fektet a karakterekre, ami egy karakterközpontú történetet eredményez; ezzel nem is lenne gond, ha közben nem csak egy helyben ácsorognánk és kicsivel több dolog történne annál, minthogy Mime hogyan vájja ki valakinek a szemeit, csak mert Joker nem éppen szívélyesen fogadta őket. A magatehetetlenül tólószékben levő, bedrogozott Batman, akit Joker tologat, ad ennek a résznek egy csipetnyi hátborzongató hangulatot, majd ezzel szemben a szuperbűnözők találkozója enyhén önirónikusnak és viccesnek hat. 
Őszintén szólva fogalmam sincs már, hogy merre akar tartani a történet; az eredeti Watchmen-es feeling-et hozza esetenként, és történetmesélési szempontból hű akar maradni elődjéhez, de a karakterközpontúság felé igen erősen elbillen a mérleg a jelenlegi részben is, a többi szereplő (Rorschach, Veidt) rovására, és a dramaturgiában is egyfajta egy helyben toporgás érezhető. Mindezektől függetlenül, vagy pont ezért, azonban várós a folytatás, és az egész maxiszériának a végkifejlete.

"The Bat... at last... is MINE!" Joker

Megjegyzések